Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
Elmentek lassacskán lefelé haladva észak felé egy átvágott dombra, melynek neve Végh Dani szállása volt. Itt a 6. tanú vallja: Tudja, hogy ezen árkoknál volt Végh Dani szállása, s ez az ürbői pusztán van, mert Végh Istvánnál szolgált, kinek a bőszéri pusztán volt szállása. A tanú is sokat telelt ezen a tájon a nevezett Végh Dani embereivel. A 7. tanú vallja: Tudja, hogy ezen árkokon túl Végh uramék kaszáltak mint ürbői földön, de nem tudja, meddig. A 8. tanú vallja: Amelyik árkokat mutatotta Végh Dani a bátyjával, ott voltak a szállásaik, s ezek ürbői földön vannak. Sok évig bírták „mind alól, mind felül, azon az árkokon s kaszáltatták is ürbői földhö". Innét elindulva egyenesen észak felé vezették őket egy másik dombhoz, ahol egy szántóföld mellett egy határjelet láttunk. Itt a 4. tanú vallotta: Tudja, hogy midőn néhai Sőtér Ferenc akkori alispán az öreg erdésszel hányattatta a nevezett határt, ő is jelen volt atyjával. Nem tudja, hogy az ürbői föld addig terjed-e, de azt tudja, hogy a bőszéri és mántelki határok „ott egyeznek meg". A 8. tanú vallja: Emlékszik arra, mikor Sőtér Ferenc alispán hányatta a nevezett határt ürbői és mántelki határnak, „Azon alól bizonyos nyárfáig (melyet meg is mutathat)". Tudja, hogy megy az ürbői határ, mert ő is addig bírta Végh István bátyjával. Innét észak felé mentek tovább, és mutattak nekik egy föld határjelet, melyet állítólag a sáriak szántottak el. Itt a 4. tanú vallotta: Tudja, hogy ez az a határ, melyet a sáriak elszántottak, s most is jól látszik az Ürbő és Mántelek közti igaz határ, mivel a tanú, mikor Ürbő puszta birtokában volt, mindig szabadon bírta e határig. De korábban Sári lakói a tanú tudta nélkül kimentek a nevezett határon túl nyugat felé. Megtudva ezt a tanú, bement Sáriba és ott Zlinszky János tiszttartó úr jelenlétében (előadta), s a sári lakosok, kik ott szántottak, szóval kötelezték magukat az ott levő kölesből dézsma kifizetésére, de mikor learatták a kölest, lopva elhordták. Innét észak felé haladva mutattak nekik egy másik dombocskán egy másik elszántott földhatárjelet. Itt a 4. tanú és Hajdú Mihály egyaránt azt vallották, hogy ez a határ, melyet a sáriak elszántottak, volt az igaz határ Ürbő és Mántelek között, mivel Hajós György is minden háborgatás nélkül szabadon bírta. Hajdú Mihály vadászember lévén, még Buda bevétele előtt sokszor megfordult a pusztákon, s úgy tudja, hogy e puszták között ez volt az igaz határ, s vadászat közben „sokat hevert ezen a határon". Végül egyenesen észak felé haladva egy dombon egy jól látható határjelet mutattak nekik.
