Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

hogy „annak az jószágnak magva szakadott". Tőle hallotta, hogy a két pusztának Buday Pál előtt magyar ura nem volt, ő szállotta meg. A másodikra: Buday Pál halála után a két puszta örökségképpen az ő két leányára, Annára és Sárára szállt. 3. Lukács (Lukacz) Pál, ugyanazon úrnak 48 éves szentendrei jobbágya vallja. Az első kérdésre: Buday Pál Pomáz és Kalász pusztákat holtáig szabadon bírta s ő szállotta meg. A másodikra: Buday Pál halála után a nevezett puszták Wathay Pál kezére jutottak, máig is ő bírja, de nem tudja, hogy „maga után, vagy felessige utan". 4. Németh (Németh) Mihály, Zichy Istvánnak 25 éves óbudai jobbágya vallja: Wathay Pál ispánjától, Dömösi (Dőmőssi) Györgytől hallotta, s a kb. 80 éves Óbudán lakó Vince Mátétól, hogy Pomáz és Kalász ura Buday Pál, ő is szállotta meg, s azt is Vince Mátétól hallotta, hogy Buday Pál halála után Wathay Pál birtokában került, de nem tudja, mi módon. 1669. január 10-én ugyanazon deutrum szerint folytatják a tanúvallatást. 5. Nagy Bálint, ugyanazon úrnak 95 éves szentendrei jobbágya vallja: Az első kérdésre: Márkus Máté és Márkus (Marcus) János Buday Pálnak közeli rokonai voltak, s rábeszélték Buday Pált, hogy „kérje meg" Pomázt és Kalászt. Ekkor Márkus Máté 90 éves lehetett. A két Márkus nem hallotta, hogy a két pusztának lett volna magyar ura. Márkus Máté Nógrád (Neograd) várában, Esterházy (Eszterhazj) Pál asztalánál hallotta, hogy a szentendreiek és az óbudaiak a két puszta után senkinek sem fizettek, csak Buday Pálnak, s ő szabadon bírta a két pusztát és rácokkal megszállotta. Sosem hallotta, hogy valaha az apácák bírták volna. A másodikra: Buday Pál halála után a két puszta örökségképpen Anna és Sára nevű leányaira szállt, kik most is bírták. 6. Nagy János, ugyanazon úrnak ugyanott lakó 57 éves jobbágya vallja: hallotta a 95 éves Szalay (Szalay) Jánostól, hogy azon pusztáknak magyar ura nem volt, hanem Márkus Máté és Márkus János kommendálták Buday Pálnak, s azóta ő bírta, s a tanú faluja őt „követte meg 6 forintban", míg meg nem szállotta a rácokkal a deutrumban nevezett pusztákat, a dézsmát Buday Pálnak fizették. A másodikra: Buday Pál halála után mindjárt leányai bírták, s most is ők bírják. 7. Szabó (Szabó) András, ugyanazon úrnak ugyanott lakó 53 éves jobbágya vallja. Az első kérdésre: a nevezett pusztáknak Buday Pál előtt magyar uruk nem volt. Ő szállatta meg a pusztákat. Adtak neki 7 forintot a marhajárás után, úgy, mint a szentendreiek és óbudaiak is 7 forintot, a vetésből kilencedet. A másodikra: Buday Pál Pomáz és Kalász (Kalóz) nevű helyeket Anna és Sára leányaira hagyományozta, s azóta is ők bírják. Nem hallotta, hogy valaha is az apácák bírták volna.