Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

A hatodikra: mint a második tanú. 5. Tassy Mihály, ugyanazon úrnak 51 éves fóti jobbágya vallja: Az első kérdésre: mint a második tanú. A másodikra és harmadikra: semmi. A negyedikre és ötödikre: mint a második tanú. A hatodikra: mint a második tanú, hozzátéve, hogy az Úr rétjének (Ur ret) nevezett rétet mindig a gödöllőiek bírták. Azt is tudja, hogy „három esztendőben fövit (?) egy bikán adtak Szadán lakó Simon Máténak". 6. Batei György, ugyanazon úrnak 60 éves fóti jobbágya vallja: Az első kérdésre, a másodikra és harmadikra semmi. A negyedikre: mint a második tanú. Az ötödikre: semmi. A hatodikra: mint a második tanú. 7. Szalay András, ugyanazon úrnak 55 éves fóti jobbágya vallja: Az első kérdésre: mint a második tanú. A másodikra és harmadikra: semmi. A negyedikre: mint a második tanú. Az ötödikre és hatodikra: mint a második tanú. 8. Töltött (Tötöt) Tamás, ugyanazon úrnak 35 éves fóti jobbágya vallja: Az első, második és harmadik kérdésre: semmi. A negyedikre: az atyja mondta neki, a Gárdonyi-völgyön lévő három hányott határtól fogva föl a tetőig Köles-tetőt, Lázár útját, Paszagh-völgyet, az igaz gödöllői határok. S azt parancsolta neki: „innen az Gedellő felől szabadon horgyad az fát, de Szada felől ne menj". Azt is vallja, hogy egyszer három szekér fáját elvették a szadaiak, de törvény útján visszanyerte a tanú a szadaiaktól, mert gödöllői földről vitték el, az Ág-erdőről. „Nagyobb bizonyságul még az eökrök is ott veszet az szadaiaknak az hatalomért." Az ötödikre és hatodikra: semmi. 9. Balogh István, ugyanazon úrnak 40 éves fóti jobbágya vallja: Az első kérdésre: mint a második tanú. A másodikra, harmadikra és ötödikre: semmi. A negyedikre: mint a második tanú, kivéve, hogy a Közép-málon lévő határt nem tudja. A hatodikra: mint a második tanú. 10. Jámbor (Jámbor) János, ugyanazon úrnak 68 éves fóti jobbágya vallja: Az első kérdésre: mint a második tanú. A másodikra és harmadikra: semmi. A negyedikre: mint a második tanú, kivéve, hogy a Közép-málon lévő határt nem tudja. Az ötödikre és hatodikra: mint a második tanú.