Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
Regeszták
A másodikra: a hosszú völgyet a szentmártoniak kaszálták, s a mellette lévő hátat nevezték Berezel hátnak, melynek kettős határa Berezel felől van. A harmadikra: semmi. A negyedikre: közelebb van Szentmártonhoz, ahonnét az ónodiak elhajtották a tassi ménest, mint az Irsa és Szentmárton közti határhoz. 22. Szelei Nagy Dömötör, ugyanazon úrnak 78 éves jobbágya vallja: Az elsőre: Bérceit a szentmártoniak bírták mindig, mert a tanú a Berekvölgyén szénát is gyűjtött. A másodikra: semmi. A harmadikra: semmi. A negyedikre: semmi. 23. Szelei Solymosi (Solmosi) János, Hanvay Ferencnek 67 éves jobbágya vallja: Az elsőre: mindig a szentmártoniak bírták a most Árkos-Bercelnek nevezett földet, külön földesurukról nem tud. A másodikra: a hosszú völgyet a szentmártoniak kaszálták, s a mellette való hátat hívták Bercel-hátnak, melynek kettős határa Irsa felől van. A harmadikra: semmi. A negyedikre: közelebb van Szentmártonhoz az a hely, ahonnét az ónodiak a tassi ménest elhajtották, mint az Irsa és Szentmárton közti határhoz. 24. Kátai (Kátha) Kovács Mihály, borinyi Keglevich (Keglevics) Miklósnak 70 éves jobbágya vallja: Az elsőre: mindig a szentmártoniak bírták a most Árkos-Bercelnek nevezett földet. Külön földesurukról nem tud. A másodikra: a hosszú völgyet a szentmártoniak kaszálták, s a mellette való hátat hívják Bercel-hátnak, ennek kettős határát Irsa és Szentmárton között jól ismeri. A harmadikra: semmi. A negyedikre: Szentmártonhoz közelebb van az a hely, ahonnét az ónodiak a tassi ménest elhajtották, mint az Irsa és Szentmárton között lévő határhoz. 25. Kátai (Katha) Tóth (Thot) János, ugyanazon úrnak 71 éves jobbágya vallja: Az elsőre: mindig a szentmártoniak bírták az Árkos-Bercelnek nevezett földet. Külön földesuráról nem tud. A másodikra: a hosszú völgyet is szentmártoniak kaszálták, s a mellette lévő hátat hívják Bercel-hátnak, melynek kettős határát jól ismeri Irsa és Szentmárton között. A harmadikra: semmi. A negyedikre: Szentmártonhoz közelebb van a hely, ahonnét az ónodiak a tassi ménest elhajtották, mint az Irsa és Szentmárton közti határhoz.
