Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

Innen mentünk a völgy oldalában nyugat felé kétszáz lépést, és ott egy másik földhányást mutattak nekünk a bozót között, amelyről a következőket vallották a tanúk: • Pócsa István vallja, hogy ezen hányás felől határ legyen-e vagy sem, semmit nem tud. Innen egyenesen nyugatra fordultunk és kb. 100 lépést tettünk bozót közt, melyet közönségesen harasztosnak mondanak, és ott megmutatták nekünk a negyedik határjelet, melyről a tanúk a következőket vallották: • Nagy János vallja: a megmutatott hányás felől határ legyen-e, nen>e, nem tud mondani, hanem tudja és vallja azt, hogy azon harasztoson kívül Úri felől a minémü szántóföldek vannak és most is a sülyiek által bírattatnak, tudja bizonyosan, hogy annak előtte azon szántóföldeket az úriak bírták, tudniillik ennek előtte circiter 60 esztendővel. Innen ugyanazon bozótosban, illetve harasztosban ugyanazon völgynek az oldalában nyugatra fordulva circiter 300 lépést vezettetve elértünk egy régi földhányás határjelhez, amiről a tanúk a következőket vallották: • A tanúk egyebet nem tudnak, hanem hogy vallják határforma hányásnak lenni, de valóságos határ legyen-e Úri és Süly között, azt nem tudják. Innen egyenesen kb. 300 lépést tettünk a hatodik határjelig, amely az Úriból Sülybe vezető út mellett van. Erről Nagy János vallja, hogy egy alkalmatossággal még Buda megvétele előtt Ságon lakos Mészáros Tamás nevü sógorával Sülyből Úriban általmenvén ezen hányáson fölül az út mellett lévő nagy tölgyfa mellett (aki most is existál), megállottak, mondván a fátensnek azon Mészáros Tamás sógora úgymond, ha valamikor kérdeznének és én meghalnék, reája emlékezzél, hogy ez úri határ, mutatván a fátensnek a praemittált sextum metale signumot. Innen ugyanezen az úton, mely a fentebb említettek szerint Úriból Sülybe vezet, mentünk kb. 200 lépést, ahol megmutatták nekünk a hetedik határjelet ott, ahol az út elfordul balra felé, azaz délre. Ott a következőket vallották a tanúk: • Nagy János vallja, hogy a határ felől, vagyis azon mutatott földhányás felől semmit sem tud directe mondani, hogy határ legyen-e vagy sem, hanem ezen felől való szántóföldeket, akiket most a sülyiek bírnak, mindenkor úri határban valónak lenni tudja és érte is a fátens, amidőn úriak által bírattatott, és azt is tudja, hogy akkor semmi perlekedés iránta nem volt, hanem szabad birtokában voltak az úriak. Tudja pedig innét, hogy amidőn még török időben is ezen fel s alá járt a fátens, mindenkor az úriak jószágát és vetésit tudja és látta azon földekben lenni. Innen egy jó nagy térségen átmentek nyugati irányban, a bozótostól, avagy harasztostul a szántóföldek felé, amit a tanú már említett, és ott megmutatták nekünk a hetedik — földből készített — határjelet, amit a sülyi lakosok arattak és műveltek. Erről a tanú nem tudtak vallani. Innen egy jó távolságnyira balra mentünk délre fordulva, az említett sülyi szántókon kb. 400 lépést, ott nekünk az úri lakosok mutattak egy határjelet,