Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
Regeszták
• Hamzsabégi (Hanzabék) István, kb. 60 éves, aki Hamzsabégen (Hanzabek) született, most Pomázon lakik, Wathay (Vattay) János és István jobbágya vallja: 1. Ennek előtte 50 esztendővel ugyan Érden lakván gyermekkorában, emlékezik reá, hogy két nagy kőre akadott. Egyik az út mellett vagyon, a nagyobbik. A másik pediglen alább vagyon a rétben, a domb alatt, az ér mellett a Duna felé, ameddig a rétet kaszáltuk a tétényi török úr számára, s arra is emlékezik, hogy az érdi törökök kertbéli veteményt tettek, s Tétény felé feljebb nem mertek se szántani, se kaszálni jönni. 2. Semmi más egyebet nem tud, hanem a köveket tudja és látta, de nem tudhatja kicsoda és mikor, mi végre tették oda. 3. Emlékezik, hogy Berki és Diósd felé mind a tétényi török földesúr számára kaszáltak, amint régi dolog lévén juthat eszébe, s másnak nem is engedte, a maga határát oltalmazta. 5. Semmit. 6. Igenis meg tudja mutatni azon réteket egészen Diósdig. 7—12. Semmit. • Tanúvallomást tett még Faluvégi (Faluvéghi) István, kb. 60 éves pátyi (Pátty) lakos, Kovács János, kb. 45 éves pátyi jobbágy, Végh István, kb. 70. éves pátyi jobbágy, Zilinszky György, kb. 77 éves pátyi jobbágy. Radosha (utónév nincs!), kb. 40 éves, Berkiben született, jelenleg Pomázon lakik, a Wathay család jobbágya, akik az előző vallomásokkal egyezően vallottak. 1713. január 30-án határjárást végeztek Tétény falunál. Legelsőben lemenvén a Duna mellett Érd felé, mutattak a praespecificált bizonyságok egy halmot, a Kereszt-éren (Kereszt Ér) túl igen közel Érdhez, egyenlő hitük szerint mondván, hogy azon halmon hagymát, répát és egyéb zöldséget vetettek, a halmon és a Kereszt-éren innen pedig, valamint azon Kereszt-ér a Dunában szolgál, mindenkoron csak tétényi földnek tudják és soha nem emlékeznek, hogy az érdiek azon a Kereszt-éren innen valamit kaszáltak, vagy tétényi török urat, vagy a pátyi kaszásait háborgatták volna. Onnan elmentünk a Kereszt-éren által, és megállapodván az út mellett lévő egy kiásott faragott kőnél, ahonnan is újonnan mutatták azon halmot, ameddig mindenkoron a tétényi úr számára kaszáltak a pátyiak, az a halom pedig és a Kereszt-éren alul Érd felől való föld, hogy Érdhez tartozandó légyen említett kőtől Berki határ felé vévén és vezetvén bennünket, amint az Érdi út (Erdi út) kimégyen a partok elein, egyik út Ebvár felé, másik út pedig Diósd felé egymástól elválik, ott is találtunk egy követ a földbe beásva, és szemünkkel láttuk, itt is azt vallották hitek szerint a bizonyságok, hogy mindenkor addig kaszáltak a tétényi úr számára. Innen a partok alatt, a Diósd felé való útra vezettek bennünket, Szent Bertalan régi kápolnájáig, kinek is a fennálló egy darab kőfalát és fundamentumát szemünkkel látván, a bizonyságok itt is azt vallották, hogy mindenkor addig kaszáltak tétényi úr számára. Tovább ugyanazon az úton az Ebvári-patakon (ebvári patak) által vévén bennünket a diósdi telekre, itt is hitük szerint vallották, hogy az is a tétényi úré volt, és mindenkoron egész telekig az úton belül Tétény felé, a tétényi úr
