Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
Regeszták
forintot és 50 dénárt, melyet a kecskemétiek mégis az őfelségéhez hűségére „in sortem contributionis" bizonyos alkalmatossága által ide elküldöttek. 21. A provizorátus Szegeden, 1709. április 12-én nyugtát ad 50 aranyokról, úgymint 15 máriásával tészen német forintokat 212-t, s 50 pénzt, amelyet Kecskemét városa adott őfelsége Szeged véghely hív vitézének segítségül. 22. Gróf Józsefy (Josephy) provizor nyugtát ad Szegeden, 1709. június 2án 1050 német, vagy rajnai forintokról, melyet a kecskemétiek, midőn Ceglédet (Czegled) a rácság felverte, őkegyelmének bizonyos számú marhájukat elhajtván, mit mi itten búzáért és árpáért „eltukmálván" és 750 forintot tudván, ami pedig a rácoknál veszett, azért generális urunknak őnagysága 300 forintokat vont a rácokon, így tehát egy summában tudván 1050 forintokat tészen. 23. A provizorátus Szegeden, 1709. július 19-én nyugtát ad 211 német forintokról, 50 pénzről, melyet a Kecskeméten lakozó Csirkos János ide hajtván, az urak önagyságok pedig ugyanazon tizenkét ökröt felül említett summában eladván, amelynek árát őkegy elmektől adószámba be vévén. 24. Gróf Józsefy provizor Szegeden, 1709. október 19-én nyugtát ad 200 rajnai forintról, melyet Kecskemét városa az őreájuk vetett summájukban Csirkos János bizonyos emberek által ide őfelsége provizorátumhoz szolgáltatván és befizetvén. 25. Gróf Józsefy provizor Szegeden, 1711. március 20-án nyugtát ad 952 rajnai forintról, melyet Kecskemét város 1705. szeptember hónaptól 1710-ig tartó időszak hadiadójára adott gróf Schliknek három részletben, (latin—német—magyar) 1705. No. 2. 287. Tóth (Tott) János, Jászberény (Jász Berin) mezőváros főbírája, Franyo (Franjo) János jász kapitány, Kászonyi (Kászony) Tamás jászberényi esküdt és nótárius, Mészáros (Mészáros) Gergely Sze[ntmárton]kátai főbíró, Bárány (Barany) Pál Sze[ntmárton]kátai esküdt 1705. október 20-án, Jászberényben megegyeznek szárazmalom használatban: nemzetes vitézlő Sőtér Tamás urunkkal és őkegyelmével ugyanő kegyelme Sápon lévő szárazmalma iránt egyeztünk meg ilyenformán és conditio alá, hogy azon malmot magunk helységébe elhozva és felállítván jó fedéllel, hogy fagy, eső és víz miatt el ne rothadjon, tartozunk tartani, annak jövedelme, vagy vámja három rész nálunk lesz, megint Sőtér Tamás urunk őkegyelme negyedik része is a miénk a molnárral együtt, hogyha pedig Isten az országot csendesítené és békességre hozná, tehát ha azonban a malomnak őkegyelmével meg nem egyezhetnénk és szerint nálunk ott maradhatna, tehát ugyanazon malmot tartozunk falunkból Sápra visszavinnünk és felépítésében őkegyelmének végig segítséggel lennünk, (latin—magyar)
