Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
Regeszták
rabon láttunk (amint a havas idő engedte) egy jó árkot, melyet instans uraimék mondottak előttünk, hogy az árkot az ikladiak az elmúlt tavaszon ástak volna, akarván arra vezetni az Aszód falu felé menő patakot, egy bizonyos malomra. Onnét megint újonnan dél felé bizonyos ó-árokra s folyására a pataknak, ahol ott előttünk elmondta azt, hogy a pataknak a folyása a régi árokban van (jóllehet most elég nagyjában hajtatott végre a szemle), „derekasan megszokott az aszódiak által kivetődni". A tanúknak feltett kérdések: 1. Tudja-e és hallotta-e a tanú, hogy amely árkot látott a szemle alkalmával, azon árok hasítaná az ancsi pusztának és az Aszód nevű falunak a határait, s a pusztákhoz való mely földek és rétek esnek napnyugat felé, a domonyi és az ancsi földesurak mindenkor bírták, ha pedig az ikladiak szántották, akkor a dézsmát mindenkor kiadták a domonyi és az ancsi földesurak számára? 2. Tudja-e, hogy ahol jártunk lefelé a tanúval a már felszántott földön, hogy ezelőtt mindeddig parlagon tartották azért, hogy megkülönböztethessék az ancsi és az aszódi határokat és hogy azt a parlagot és határt csak most újonnan törték fel az ikladiak? 3. Ugye, hogy amely új árkot látott a tanú a földeken által, melyet az aszódiak a malomhoz ástak, soha nem volt (régen)? 4. Tudj a-e, hogy azelőtt az aszódi malomra mindig a szemlén látott ó-árok, s pataknak a régi folyása szolgált, de ugyanazon ó-árkon és a patak folyása mellett akkor sem vették fel annyira a gátat és a vizet, mint mostanában (jóllehet már kicsapott a víz). Most fent van a gátja, mely mostanra egy pisztolylövésnyire tovább terjedt. 5. Tudja-e, hogy ahol most a gáton kicsapott a víz, kimosván a töltést, az aszódi földön van, s onnét visz a határ egy régi körtefára, mit is látott a tanú dél felé mintegy harminc lépésnyire a pataktól? 6. Mit tud többet a tanú a magírt határok felől, hite után vallja meg, micsoda határ az, jóllehet különböznek egymástól? A kihallgatott tanúk: • Aszódi (Aszódi) Márton, kb. 40 éves kosdi lakos, a váci püspök jobbágya vallja: 1. Az ároknak a felső hátán vinne ki a határ, az hogy még egy vadkörtefa-mezsgye is volt azon árok felső hátán, de kivágták, az még most is afféle határhely. 2. Nem emlékszik, hogy a táján valami parlag lett volna, hanem a mezsgyén alul való földek aszódiak voltak, felül pedig az ancsiak. 4. Semmi, hanem emlékszik, hogy ottan Újvár (be)vétele előtt semmi árok nem volt, hanem csak széltében ment a víz, de most azt nem tudja, hogy azután ki csinálta azon árkot. 6. Nem tud egyebet, hanem azt tudja, hogy a Juharos (Juharos) nevű kútnál, midőn „hányták volna a hányást", ott hasítaná el a domonyi határ az aszóditól, amely árok onnan tovább kivisz egy Egres nevű hajdani malomra, majd a bagi delelőre visz. • Jánoska (Jánoska) Mátyás, kb. 50 éves varsányi (Varsán) lakos, Gőcze István jobbágya nem vall semmit.
