Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

• A Pilis megyei Monostoron lakó Becsei Gergely, kb. 53 éves, Zichy (Zichi) István jobbágya szerint a birtokos Buday, majd Wathay. Igaz ugyan, hogy a fótiak eltiltották a keszőieket Sárfű használatától, de eredménytelenül. • Tótpál (Tot Pál) Gergely, kb. 35, Szűcs Balázs, kb. 36, Kun András, kb. 56, Láz Mátyás, kb. 48 éves váci (Vadcz) lakosok, Gubasóczy (Gubasoczi) János váci püspök jobbágyai vallják, hagy a váciak árendálták a kesziektől egy darab rétet és ott szénát kaszáltak a budai basa számára. • Agárdi (Agárdi) András, kb. 35, Gál Benedek, Keresztúr (Kereszt Ur) faluban lakó, kb. 30 éves, Szelényi (Szeleni) Pál jobbágyai szerint „azon forrás patakon túl, Palota felől való Sárfű nevezetű réteket a keszői török úr, Ibrahim aga számára kaszálták a keszőiek." • Varga Pál, kb. 50 éves óbudai (O Buda) lakos, Zichy István jobbágya szerint addig tart a határ, ameddig Buday örökösei bírják, és amerre a határjárás során végigmentek. Hallotta a palotaiaktól és fótiaktól, nevezetesen Pelyhes Jánostól és másoktól is, hogy a sárfűi földekről „hatalmasul" elvittek termést. Sebestyén (Sebestyen) Mihály, Szabó (Szabó) István palotai lakosok, „göböly marhákat tartottak a forrás patakon túl a Palota felől való szabad marhajáró földön", mely földet a Kesziben lakó Tóth Gergelytől bérelték. Tóth Buday, majd Wathay úr ispánja volt. 20 évvel ezelőtt a Foton lakó néhai nemes Csitári (Csitári) István marháit, a forrás patakon túl, „a Palota felöl való réteken találták a keszőiek". Csitári gulyása Dohai Ambrus volt. A marhákat a keszőiek elhajtották, s Csitári kénytelenül, váltságdíjért kapta csak vissza tulajdonát. • Az Ónod (Ónod) melletti Ernődön (Emöd) lakó Györké Pál, kb. 72 éves, Rákóczi (Rákóczi) Ferenc özvegye, Zrínyi (Zrini) Ilona grófnő jobbágya a tatárjárása előtt 16 esztendeig lakott Kesziben, biztos abban, hogy Sárfő Buday Pál, majd Wathay birtoka, és a kesziek használták azt háborítatlanul. A határjárás alkalmával a Wathay által mutatott terület biztosan Sárfő. A váciaktól hallotta, hogy ők a kesziektől sárfői földeket béreltek. A tanúvallomási jegyzőkönyvekhez csatolt, május 2-án kelt feljegyzés szerint a monostori Becsei Gergely, a váci Láz Mátyás, Kun András, Szőcs Balázs és Tótpál György, a keresztúri Gál Benedek és Agárdi András, az óbudai Varga Pál, a sződi Baka József, Tóth Mátyás, Kósa György és Pásztor János, végül az emődi Györké Pál tanúk jelenlétében a vármegye tisztségviselői megjárták Sárfő határát: a Sárfű-patak mellett napkelet felé, éppen a Sárfű-patak forrásához, amely forrás mellett egy hegyoldalban lévén ... egy föld határhányás, mely Sárfű és Sikátor (Sikátor) határát jelölte, de a fótiak elszántották. Onnan megfordulván, minthogy a fótiak búza vetése lévén azon határhelyen, keresztül a búzán nem mentünk egyenesen, hanem a Fótról Palotára járó szekérúton dél felé menvén, a parlagokon vezetve mutattak egy föld határhányást, mely Sárfű és Palota határát hasítja.