Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

VII. fejezet Irodalom, politika, tudomány

„Nincs marhám, mit befogjak én!. „Kértem, hanem mind híjában, „A gazdagot falujában, „Hogy egy ekét adjon kölcsön, „Hadd szántsak e marok földön! „Rimánkodtam naphosszanta, „Kérésemre egy sem hajta! „Akkor, uram, megfordultam, „A bátyámhoz elindultam, „Hoztam tőle ekét, marhát, „S elkezdettem ezt a munkát; „A szegénynek nincs vasárnap, „Nincs ünnep, bár inti a pap, „Sok a dolga, hát bele kap!" István vajda meghallgatta, S aztán hozzá ekkép szóla: „Édes, kedves, jó Burcselem, „lm rád nézve azt rendelem, „Legyen ekéd hat ökörrel, „A körömből dúsan menj el, „Legyen a domb tulajdonod, „Hogy lehessen mit szántanod; „Hanem ülj a tetejére, „Ott vigyázz mint a hon őre,

4 „S ha szemed a tatárt látja „Berontani e hazába, „Kiálts istenigazába: „Föl, föl, István a határra, „Ellen tört rá a hazára! „Akkor én, e szókat hallván, „Előrontok mint a sárkány, „Nyoma többé nem is marad, „Eltörlöm a tatár hadat!" Acs Károly.