Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
IV. fejezet A végveszély napjaiban
kihirdetés hatását, többfelé alkalmazni kezdték a törvényhatósági vezetők Ács Károly kezdeményezését. A Nyilatkozat, melyet a kormány csupán egy díszes kiállítású eredeti példányban adott ki, az alábbiakat tartalmazta: „A MAGYAR NEMZET FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATA Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegeníthetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló, független Európai Statusok sorába igtatjuk, s a hitszegő Habsburg Lotharingeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás, s nem forradalmi viszketeg; hanem a türelem végső kimerültsége és az önfentartás kénytelensége vezeté: Három száz esztendeje mult, hogy a magyar nemzet, szabad választás által az osztrák házat, kétoldalú kötések alapján a királyi székbe emelé. S e három század nem egyéb mint a folytonos szenvedés három százada. Isten ez országot a jólét és boldogság minden elemeivel megáldotta. Közel 6000 négyszegméríoldnyi területe sokszerű bőségben van elárasztva a felvirágzás forrásaival, tizenöt milliónyi népe, kebelében hordja az ifjú erőt s fogékonyságot, hogy Európa keletén a népszabadságnak és civilisationak hatalmas tényezője, s Európa békéjének mint hajdan őre volt, úgy jövendőben biztosítója legyen..." 106 Ács Károly, mint a fenti példa is mutatja, minden eszközt és alkalmat megragadott — aszerint, hogy mikor, mi látszott hatásosabbnak — a forradalom és szabadságharc védelme és sikere érdekében. Ám, az ő szolgálatához hasonlóan lelkes, életet, vagyont és jövőt, minden A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata. Magyar Országos Levéltár, Vörös Antal gyűjteménye: 1182. sz.
