Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig

I. fejezet A GYERMEKÉVEKTŐL A JOGÁSZTALÁRIG H

a Sybilla, Apollón isten jósnője, vagy más különleges képességekkel megáldott látnók az 1823-as esztendő beköszöntekor Magyarországra tekint, bizonyára csodálkozva írja jövendőt látó könyvébe: Annus mirabilis.— Csodálatos esztendő. S íme: Az év legelső napján egy gyermek születik — Petőfi Sándor —, aki huszonhat esztendőre szabott földi vándorútján eljutott a csillagokig, a halhatatlanságba és nevét többen ismerik a világon, mint akármely uralkodóét. Három héttel később felragyogott a másik csillag, amely bevilágította az emberiség folytonos tragédiába torkolló történetét: világra jött Madách Imre. Az év derekán pedig, a Szabadságeszme örök ünnepén, a Bastille lerombolásának harmincnegyedik évfordulóján, július 14-én, Ráckeve külterületén, a kisbankházi puszta egy szegényes tanyáján újabb költő született. Pontosabban költőnek indult, jelentős sikereket ért el a poézisben is, de legtöbbet a haza szolgálatában: közigazgatási tudásával és fegyverrel, gerillavezérként. Küzdőtársai közül sokan a Szabadság lovagjának nevezték, mások a Szabadság szolgájának — ez önzetlenségi kifejezéssel utalva szolgabírói múltjára. Ráckeve nótáriusa azonban sokkal komorabb emléket hagyott az 1823-as esztendőről, mint képzeletbeli jövő látóink. E sorokat írta krónikájába: „Nevezetességek: A Duna kicsinysége miatt fenékig fagyott sok helyen. Febr. elején kezdett lágyulni, 15-a Ápril nagy hó esés, a kiment Csorda és ménes széllyel hányattak. A nyár essőre nézve közönséges; de széna mégis kevés lett. Búza, kivált a tiszta nem kevéssel termett több, mint elvettetett, kétszerte is vékony termés volt... Borra nézve 1/3 résszel kevesebb mint tavai; nem is olyan jó... 1 Diplomatarium Ráczkeviense. — Ráczkevei okmánytár. Kiadja Magdics István. Székesfehérvár, 1898. 176.1. (A továbbiakban: Magdics I.)