Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

III. fejezet Újra Kecskeméten — erőfeszítések a forradalmi közigazgatás megteremtéséért

nem csak nem munkáltak, sőt a haza szent érdekei megvédésében teljesített szolgálataik által tettleg bebizonyították, hogy ők a hazának hű fiai maradtak.— Elhatároztatott tehát, hogy kormánybiztos úr kérje meg a bizottmány nevében a nemzet kormányát — kieszközlendő, miként az ezen megyére nézve kibocsátott nyílt rendelet által érzékenyen sújtott tisztikar tagjainak nyújtassék mód és alkalom, arra, hogy a nem vétkes magát kitisztíthassa s lehető ártatlanságát bebizonyíthassa. És ennek megtörténendése után, mint becsületét helyreállított hazafi, ha a közbizodalom feléje fordul — a megyei hivatalnokok sorába ismét felvétethessék.— Ács Károly m. p. ideiglenes bizott. jegyző." 6 Nem kisebb jelentőségű tényt közölnek velünk a fenti sorok, mint azt, hogy a Kecskeméten hevenyészve összegyűlt néhány ember — akik közül irányító szerepet játszó személyként csupán Batta Samu kormánybiztost és Ács Károlyt ismerjük — leckét ad a kormánynak, a központi igazgatási testületeknek és azok főtisztviselőinek az emberekkel való bánásmód és törődés új követelményeiből, a demokrácia értelmezéséből és kiterjesztéséből. De ezen bátor, új szemléletű férfiak köréből Batta Sámuel kormánybiztos is kizárható, mivel az idézett javaslattétel éppen személye felé irányul, azzal a szándékkal, hogy a kormánybiztost előre mozdítsa. Ács Károly személye és tevékenysége ily módon egyre fontosabb szerepet kap ama testület létrehozásában, melynek majd feladata lesz a forradalmi vívmányok és a haza megvédelmezése. Talán éppen ez utóbbi, a hon védelme sugalmazta Ács Károlynak és elvbarátainak azt az állásfoglalást, hogy az erőszakkal hűségnyilatkozatra kényszerített személyeket ne zárják ki a közös ügy szolgálatából, hanem biztosítsanak számukra is lehetőséget a haza megmentése érdekében munkálkodni. Ács Károly és ezen állásfoglalást magukévá tevő társai világosan látták, hogy a forradalom és szabadságharc nem nélkülözheti — helyesebben nem lökheti el magától — azokat az embereket, akiket a körülmények olyan helyzet elfogadására kényszerítettek, amely ellen szívük és becsületük egyaránt tiltakozott és elutasított, s csak a néhány hónapos túlélést fontolgató józan ész diktálta, hogy jobb lesz megőrizni és átmenteni az erőket az átmeneti megszállás utáni időkre. Kossuthnak a megyei tisztikar újraválasztását elrendelő utasítása nem tett különbséget a császári közigazgatásban Ua. 6—7. jkvi oldal.