Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)
I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig
majd a még ennél is szebb, junói termetű, barna hajú Matolcsy Marit." 22 A „néhány megfestett tanulótárs" között ott volt Ács Károly is. E kép a mai napig fennmaradt, és a Kecskeméti Református Egyházközség könyvtárának kutatótermét díszíti. 1843-ban, egy zimankós januári alkonyon tépett ekhós szekerek álltak be a „Trombitához" címzett kecskeméti fogadó színjébe. Szabó József színésztársulata érkezett meg Székesfehérvárról. A társulat ekkor már széteső félben volt. 23 Kecskeméti működésüket három napos pihenővel és utcára kihalló vitákkal kezdték a színészek. A veszekedésekből csak Petőfi, a színlaphordó vonta ki magát. Azt még Pápáról tudta, hogy Jókai Kecskeméten, vagy Debrecenben folytatja tanulmányait. Tudakozódni kezdett és hamarosan meg is találta a városi főmérnöknél kvártélyozó pápai barátját. Jókai azután megismertette a már „Petőfi" családnevet használó fiatalembert Ács Károllyal. Petőfi Kecskemétre érkezéséről eltérő adatok találhatók az irodalomban. Az általánosan helyesnek tekinthető 1843. január 14-i érkezéssel szemben Jókai több írásában azt állítja, hogy Petőfi már 1842 késő őszén az alföldi városban tartózkodott, s hogy a három barát — Ács Károly, Jókai és Petőfi — által kiadni szándékolt könyvet 1843ban, az Újév első napjára kívánták megjelentetni. A három barát valóban szeretett volna összeállítani egy közös verseskötetet. Csakhogy a terv a Jókai emlékezetében élő 1842-es őszi időponttól eltérően, 1843 elején született. A könyv kiadásával kapcsolatban, a cenzornál támadt bonyodalmakat és Ács Károlynak ezzel kapcsolatos „hősi" szerepvállalását később részletesen ismertetjük. Ács Károly, Jókai és Petőfi minden idejét együtt töltötte. Előadták egymásnak műveiket, megbeszélték, elemezték és bírálták azokat. Rendszerint Petőfinek egy Némethy nevű színészkollégájával közösen bérelt szobájában, egy parasztházban jöttek össze. 24 Próbáltak Jókai elegáns és kényelmes szállásán is találkozni, de a háziak, különösen a városi főmérnökné, nem szívesen látták házukban a vándorkoMikszáth K. i. m. 57—58.1. Liszka Béla: A kecskeméti színház és színészet múltja. (Kiegészítette dr. Hajnóczy Iván). Katona Emlékkönyv. Kecskemét, 1930. 112.1.
