Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 2/b A végleges megtelepedés története

tényt, hogy az uradalom kapcsolatai a Dunától északra elhelyezkedő területre terjedtek ki. Mind a gazdasági, mind a társadalmi érintkezés Bars, Hont, Nógrád, Pozsony megyékkel volt a legerősebb. Kivételt képeztek a Duna-menti német lakosságú települések, ahol Báta, Baja volt a déli határ. Ezeket kivéve a déli területek felé, a Dunántúllal (Fejér, Veszprém megye stb.) nem épültek ki kapcsolatok, a déli határ a Komárom, Tát, Csolnok, Dorog vonalnál húzódott megőrizve a másfél százados török hódoltság katonapolitikai határait. A pestisjárvány után ismét megindult egy nagyobb arányú német betelepülés a Starhemberg uradalomba — bár ennek írásos nyomai inkább Nagymaroson csapódtak le (ld. a korábban említett „újsváb" elnevezést). A kibocsátó terület ez alkalommal az Eh ingen környéki apró sváb falvak vidéke volt. A visegrádi uradalomba ebben az időszakban az alábbi helyekről jöttek: Rechtenstein, Talheim, Emerkingen, Granheim (?). Egymáshoz való közelségük alapján arra lehet gondolni, hogy szervezett telepítésről, vagy az anyafalvak lakóinak közös akciójáról van szó. A német anyanyelvű lakosság másik felét osztrákok alkották. Az 1740—1750 között érkező ismert eredetű osztrák bevándorlók szinte kivétel nélkül Alsó-Ausztriából, a Bécstől észak-nyugatra fekvő területekről, Krems környékéről származtak. (Hozzájuk sorolható a Znaim-i [znojmói] iparos is, bár a település ma Csehországhoz tartozik.) Az osztrák jövevények foglalkozásukat tekintve vagy vándoriparosok voltak (kádár, ács, kőműves, akik beházasodás miatt alkalmanként ipart is váltottak, pl. Leopold Schmutz kádárból lett kocsmáros), vagy pedig uradalmi alkalmazottak. Utóbbiak közé számítható a Ludweisből származó Mihály, a visegrádi Fröhlich család őse, aki pincemesterségig, sőt kulcsárságig vitte. Az osztrákok azonban eltérő időben, különböző településekről vándoroltak be, semmi nyom nem utal szervezett telepítésre, vagy arra, hogy a betelepülő osztrákok között korábban valami kapcsolat lett volna. Nem tartoztak a mezőváros alapítói közé, hanem már egy kialakult településbe illeszkedtek bele, mert nincs arra adat, hogy az 1730-as évek előtt megjelentek volna Visegrádon. (Az 1710-es években itt élő Hüebler Mihály földesúri molnárt, Bleyer jószágkormányzó földijét valószínűleg ura hozta magával Bécsújhelyről.)