Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 2/b A végleges megtelepedés története

Diliingen környéki betelepülők, ha nem is mind egyszerre, de valószínűleg társulva, csoportosan vágtak neki az új életnek. Erre utal, hogy többen is azonos vagy szomszédos falubeliekkel házasodtak itt Visegrádon megtelepedve (Grünheim/Gremeheim: Gaspar Jenisch, Maria Moser; Marcus Waldner, Maria Ertl, Teisenhofen). Sokan idős, feltehetően egyedülálló szüleiket is magukkal hozták, vagy később idehívták. Több idős személy, főleg asszony halt meg ezekben az években e csoport tagjai közül, akik egyedül annyi idős korban már biztosan nem változtattak volna hazát (Zeller Konrádné 70 évesen 1722-ben, Szvoboda anyja 83, Walner Teréziáé 90, Gestmayer anyja pedig 82 éves korában halt meg 1733-ban). Az ismert eredetű német betelepülők között találhatók még Bajorországból, Pfalzból és a Német Birodalom legtávolabbi vidékeiről érkezettek, mint ahogy ez a mellékelt térképen látható (Erfurt, Bamberg, Kassel stb.). Az 1720-as, 1730-as években azonban nem találunk olyan vidéket, ahonnan többen esetleg társulva jöttek volna ide. Az ok kereshető a forrásanyag hiányában is, hiszen a visegrádi plébános ezekben az években nem törődött hívei szülőföldjével. A négy ismert mainzi, illetve Mainz környéki betelepülő között nem lehet semmiféle kapcsolatot vagy szervezett áttelepülést felfedezni. Nincs kizárva azonban, hogy az anyakönyvek átvizsgálása más eredményt adna, itt is megtalálnánk néhány új visegrádi hátrahagyott rokonait, hiszen Mainzból és környékéről többen választották Nagymarost is lakóhelyül, tehát a Starhemberg uradalomban telepedtek le. Az 1730-as, 1740-es évekre kialakul egy stabil csoport a településen a magyarokból és a német beköltözők első hullámából, akiknek társadalmi és gazdasági életét a következő fejezet fogja tárgyalni. Nem véletlen, hogy Bél Mátyás is valamikor 1733 és 1747 között jegyzi fel, hogy Visegrád véglegesen helyben maradó lakói kezdik megszokni lakóhelyük mostoha körülményeit, alkalmazkodnak hozzá és anyagiakban már-már gyarapodnak is.

51 51 Bél Mátyás idézett müvének magyar fordítása: Bél Mátyás: Pest megyéről. Pest Megyei Múzeumi Füzetek X. Szerk.: Ikvai Nándor. Szentendre, 1977. 128.1.