Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

I. Visegrád története a török kiűzése után a kincstári igazgatás idején (1684—1700)

na túlsó partján, a visegrádi oldalon, valamint igásállatokkal, lovakkal is rendelkeztek. Kisoroszi lakói tehát csak a hadjáratok idejére, átmenetileg tűntek el. Lakott településként vészelte át a hódoltságot és a visszafoglaló háborúkat szinte valamennyi Visegráddal szomszédos falu is, így Dömös, Marót, Nagymaros mezőváros (oppidum), Kisoroszi és Bogdány. Lakóik 1688-ban még kivétel nélkül magyarok. A falvak többségében (Kisoroszi, Bogdány, Nagymaros, Dömös, Marót) a lakosság református vallású.

3 Visegrád esetében más volt a helyzet. Visegrád középkori eredetű lakossága 1641-ben hagyta el a várost és ez az 50 év túl hosszú idő volt ahhoz, hogy valamiféle lakosságkontinuitás, folyamatosság maradhasson. Nem lehet tudni, hogy Visegrád régi lakói hová költöztek. A török kori összeírásokban (defterekben) szereplő visegrádi nevek közül a későbbiekben egy sem bukkan fel a szomszédos falvak 17. század végi lakosságnévsoraiban, és nem találkozunk velük az újonnan betelepült visegrádi magyarok között sem, tehát esetleges leszármazottaik nem költöztek vissza a hódoltság után. A visegrádi defterekben található családnevek közül a hódoltság után felbukkan Mészáros Ádám neve, aki a később tárgyalandó bányatársulat egyetlen visegrádi résztulajdonosa volt. A város első lakói közt szerepel a régi nevek közül Farkas Mihály neve is, de mindkét vezetéknév olyan általános a magyarban, hogy maga a név nem bizonyítja, hogy túlélők, vagy hazatelepülők lettek volna. Az 1688-ban a Budai Kamarai Felügyelőség által kiküldött bizottság a következőképpen látta Visegrád helyzetét és jövőjét. A vár maga romos, a későbbiekben használhatatlan, de a Várhegyen látni lehet, hogy nemrég még szép gyümölcsöskert és szőlőhegy borította. A hegy lábánál fekvő város is le van rombolva, azonban itt is szép gyümölcsösök találhatók. A települést értékessé teheti a dunai átkelés, a rév, valamint az itt felállított vám. Jövedelmezni 3 U et C F:7 N:59 (1688). Tafferner tájékoztatása Nagymaros török kori lakóinak a nemzetiségéről pontatlan). Tafferner, Anton: Quellenbuch der donauschwábischen Geschichte. I—IV. München 1974—Stuttgart 1982. (A középkorban a német lakosságú város elmagyarosodott vagy német lakói elvándoroltak. A 16—17. században református vallású magyarok lakták.)