Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 2/b A végleges megtelepedés története

A történetírás kimutatta, hogy a Budai hegyvidék, és vele együtt a Dunakanyar benépesítése és felvirágoztatása nem egyedül a német telepesek érdeme.

42 Valamennyi vizsgált településen 1686 körül — tehát a török kiűzése és a németek megjelenése közötti időpontban — az összeírásokban szereplő névanyag szerint vagy megmaradt, vagy visszaköltözött a korábban is ott élő magyar lakosság, akik végül is elvégezték a községek újjáépítését a háborús pusztítások után. Ez a helyzet jellemzi a volt Starhemberg uradalom falvait is (Nagymaros, Kisoroszi), amelyekben 1686-ban még csak magyar lakosságot találunk és ahol még az 1732-es uradalmi összeírás is külön tömbben veszi számba a régi magyarokat és a jövevény németeket. (Nagymaroson helyen lakó (kontinuus) családok 1688 és 1732 között Fejér, Pál-Molnár, Gál, Trompol, Keméndi, Csizmadia.)

43 A Buda környéki települések etnikai összetételének és településtörténetének másik sajátossága az, hogy az eredeti magyar mag fokozatosan egészül ki egyenként vagy kis csoportokban beköltöző német és kisebb létszámú szórvány szláv telepesekkel. Visegrádhoz hasonlóan ezekben a településekben is csak a lakosság töredékénél lehet megállapítani az eredeti származási helyet. Mielőtt Visegrád településtörténetét az egyes etnikumok szerint részletezve tárgyalnánk, érdemes a legnagyobb népcsoport, a németség migrációjáról, magyarországi költözésének jellemzőiről általánosan szólni.

44 A német telepesek Magyarországra költözése több hullámban történt. A legelső periódusról, amely az 1690-es években kezdődött, Visegrád újjátelepítésének tárgyalása alkalmával már említést tettem, hiszen a falu első német lakói ekkor költöztek be. A Rákóczi-szabadságharc eseményeinek hatására a beköltözés üteme lelassult, vagy inkább megállt. A szatmári béke után a német telepesek toborzását újra kellett indítani. 12 L. Gál É: Óbuda. 66. 1. Hasonló következtetést von le adatai alapján már Bonomi is: Eugen, Bonomi: Die Ansiedlungszeit des Ofner Berglandes. Südostforschungen. 1940. 13 A középkori Nagymaros német lakói eltűntek a 17. századra. Ld. 3. sz. jegyzet, valamint OL U et C F:7 N:59. 1688., Linz: 1732. 14 Magyarország története 1686—1790. Bp. 1989. 4/1. 49—52. 1.