Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 1. A lakosság létszámának alakulása

családos emberek voltak. Ők szintén az iparos családtagjainak számítottak, többnyire egy fedél alatt is laktak. A felsoroltak adják meg a magyarázatot arra, hogy ha az alább közölt összeírások névanyagát összevetjük az azonos évi anyakönyvi bejegyzésekben előforduló névanyaggal, hatalmas különbséget kapunk az összeírások rovására. Élt pl. Visegrádon évtizedekig egy bizonyos Zweig nevű személy, aki az adott időszakban két alkalommal is megnősült, létezéséről anyakönyvek híján még sem tudnánk.

26 Az anyakönyvekben ugyanis a mezőváros teljes lakossága valamilyen formában regisztrálásra került társadalmi és jogi helyzetétől, állásától függetlenül. Visegrádon tartotta az esküvőjét az uradalom gazdasági vezetője, a bécsújhelyi származású tiszttartó („oriundus in Neostady"), aki korábban a budai kamarai adminisztráció magas rangú tisztje, majd annak 1709-ben történt megszűnése után a Starhemberg család valamennyi magyarországi birtokának jószágigazgatója (plenipotenciárius) volt, és itt temették el a csak keresztnevéről ismert, ismeretlen illetőségű koldusasszonyt is. Az anyakönyvek használatánál is forráskritikával kellett élni, mert az anyakönyvben jóval több nevet találunk, mint ahány állandó lakója volt a településnek, mivel ennél többen részesültek valamilyen szentségben. Gyakran temettek el átutazóban lévő, de Visegrádon meghalt személyeket és kereszteltek itt született, de később másutt lakó gyermekeket. A 18. század első felében országszerte nagy volt a lakosság fluktuációja, amely különösen nagy méreteket öltött az újonnan betelepített, újratelepített helységekben. A szerencsét próbáló beköltözők közül sokan nem tudtak Visegrádon gyökeret verni, nem jutottak állandó egzisztenciához és hamarosan továbbálltak. Az anyakönyvekben Visegrád község római katolikus anyakönyvei. I. kötet 1712—1728., II. kötet: 1728—1765. A szűkhatárú hegyvidéken fekvő Visegrádon sem az új zsellértelkek kialakítása jellemzi a háztartásstruktúrák fejlődését, hanem az összetett családmodell elterjedése figyelhető meg. A rokonok egy háztartásban tömörülnek, a szülő együtt lakik házas gyermekeivel (általában két családos gyermekével), majd a szülők halála után a testvérek együtt maradnak, gyakran házas szolgáikkal alkotva a több elemből álló háztartást. Az ilyen háztartásmodellel foglalkozott többek között Faragó Tamás (Nagykovácsi feldolgozásával) a Háztartásszerkezet és agrártársadalom Magyarországon az iparosítás előtti korszakban c. munkájában. Bp. 1984.