Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

A vontatóútvonal mentén valóban kialakult néhány állandó pihenőhely, ahol a csoportok rendszeresen kikötöttek. Ilyen pihenőhely jött létre Szentendre és Békásmegyer között az ún. Mesterrétnél. Itt nemcsak megálltak, mint a kisebb pihenőknél, hanem a lovakat is kifogták, megetették. Szükség esetén itt éjszakáztak, a többi hajó legénységével is találkoztak, beszélgettek. Ha lehetett, az állatokat a rétre, vagy a vetésbe hajtották be vagy friss füvet vágtak nekik. Ebből természetesen verekedések, a helyiekkel perek támadtak és egy ilyen perből vált ismertté a mesterréti pihenő élete. Hasonló nagyobb pihenőhely volt a pilismaróti partszakaszon, ahol emiatt csárdát is épített a maróti uradalom.

134 A hajóforgalom a visszafoglaló háborúk után hamarosan megindult a Dunán. Kezdetben a hadseregnek történő szállítások elsőbbséget élveztek, 1717-ben a szolgabírák kötelesek voltak hajósokat kiállítani a Dunakanyar falvaiból, többek között Visegrádról is.

135 Az 1720-as évek után a megye uradalmai (a visegrádi, a pilismaróti stb.) már kiépítették annyira allodiális gazdálkodásukat, hogy megkezdődhetett ezekből az uradalmakból az áruszállítás a fővárosba (fa, bor, gabona). A korai időkben a jobbágyok munkáját, vagy saját hajóit is kötelezően igénybe vették a szállításoknál, mint pl. a pálos uradalomban, a későbbiekben az uradalmak vagy saját hajóikon, vagy a parasztvállalkozók hajóin szállítottak. Nem osztom azt a — néprajzi szakirodalomban kialakult — nézetet, hogy a hajó vontatás a jobbágyfelszabadítás előtt robotos munka volt, legalábbis a Dunakanyarra ez nem jellemző.

136 Igaz, hogy a kisorosziak kötelesek voltak a bor- és gabonatizedet felvontatni Visegrádra, és a tótfalusiak is leeresztettek az uradalmi hajókon évi 50 öl fát a Zichyek uradalmi központjába, Óbudára, de ez csak a termény besző Igáitatás része és nem az uradalmi áruforgalomban való részvétel. A kisorosziak az uradalom üres fás hajóit pénzért vontatják fel Pestről, és valamennyi Duna-menti község robotjába csak az tartozott bele, hogy a fát az erdőből kihordja és az uradalmi hajókba berakodja. A hajózás 134 A hajóspihenőknél épített kápolnákra I. Tóth Zoltán hívta fel a figyelmemet. A legtöbb kápolna a 19. században épült, a visegrádi azonban még a török hódítás idejéről származik. PML Bevégzett perek F:45 N:18. 135 PML Közgy. jkv. 1717. XI. kötet. 414.1. 136 Pl. Gráfik I: A magyarországi fahajózás. 92.1.