Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

ban az erdő adott munkát, mint ahogy az erdőgazdaságban dolgozott Visegrád lakosságának túlnyomó része majdnem napjainkig. A Starhemberg korszakban maga az uradalom közel évi 200 öl tűzifát szállított le a fővárosba, és e munkák legnagyobb részét fizetett bérmunkásokkal végeztette. A visegrádi uradalom jobbágyai az ölfavágatás során keletkezett dorong és egyéb hulladék fát maguk adhatták el — ez is jövedelmezett valamit. A források nagyobb arányú szén- és hamuzsírégetésre is utalnak, amelyek szintén sok visegrádinak nyújtottak megélhetést. Az anyakönyvekben megtalálható a favágó mesterség mint önálló foglalkozás (pl. Waldner Lipót Holczhacker), de ezt a szakmát jelöli a „lignarius" és „sector" megnevezés is. Az 1730as évek után előfordul, hogy eredetileg is favágó foglalkozású személyek költöznek Visegrádra, megtudva azt, hogy ez itt biztos megélhetést jelent (Kolnos György favágólegény 1747, Martin Rochas 1759). A külföldi szakirodalomból ugyanis megtudhatjuk, hogy volt visszajelzés az elhagyott hazába, Baden-Württembergbe arról, hogy hogyan alakult a távolba költözött németség sorsa.

126 A favágók nagy létszámát jelzi az is, hogy a halálokok között elég gyakran előfordul az erdei munkák során elszenvedett baleset. A lakosság egy része a helyi vagyonosabb polgároknál is vállalhatott napszámot. Az anyakönyvekben feltűnnek a közösség alkalmazottai is, a különféle pásztorok, — kondás, marhapásztor, tehénpásztor —, akik a helyiek állatállományát legeltették. Érdemes kiemelni, hogy azok, akik közülük megjelennek az anyakönyvekben, mind magyar nevűek (pl. Deméndi család). Ez a jelenség a többi német nemzetiségű faluban is általános, pl. Dorogon és Dunabogdányban.

127 A község éjjeliőrt, csőszöket és kisbírót is foglalkoztatott. A bányászat a Starhemberg korszakban indult újra (Újbánya a Lepence-patak forrásánál), de a források nem adnak választ arra, hogy ismét nemesfémbányászattal próbálkoztak-e. A kőbányászat a 18. század második felében kezdődött a határ egy másik részén, az Apátkúti-völgyben. Alkalmi munkát találhattak a jobbágyok az 126 Hacker W: Südwestdeutsche Auswanderer nach Ungarn als Durchwanderer in den Kirchenbüchern von Ulm und Günzburg im 18. Jahrhundert. Südostdeutsches Archív 12. 1969. 14., 1971. 118.1. 127 Anyakönyvek. Dorog, Dunabogdány.