Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)
II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 4. A Starhemberg uradalom gazdálkodása és birtokszervezete
A dunai halászatot Stiffelreiter Jakab visegrádi lakos bérelte — sajnos nem ismert, hogy melyik folyószakaszon —, árendája csak 15 Ft évente, mivel kevés halat tud ott fogni. A jó dunai halászóhelyeket már korábban lefoglalták a nagymarosi halászok, akik a tanyának nevezett vizafogó helyeket bérelték. (A dunai halászatban ekkor a vizafogás jelentett egyedül komoly értéket.) A mészárszéket Hoffer András nagymarosi mészáros bérli évi 20 Ft-ért, ezenkívül a levágandó állatok tartásáért legeltetési díjat Nagymaroson fizet, ezt ott számolják el. A mezővárosban 6 pálinkafőző üst működik, amelyek után öszszesen évi 9 Ft-ot fizetnek. A mezőváros kocsmájából 6 Ft konyhapénz folyt be. A község kocsmájában április l-jétől szeptember végéig a földesúr borát mérik, de a kimért bor mennyisége csak 65 urna (majdnem megegyezik a Visegrádról származó kilencedbor mennyisével), a tiszta nyereség: 65 Ft. Jelentősebb volt a sörkimérés haszna — a visegrádi németek ekkor még sörivók voltak —, sörből a bor értékének a kétszeresét mérték ki. A visegrádi kocsma sörét is az uradalom egyetlen serfőzőjében, Nagymaroson állították elő. A természetföldrajzi adottságok miatt az uradalom allodiális földjei, jövedelmező ipari létesítményei Nagymaroson voltak. Nagymarost birtokosai már az Anjou-kor óta Visegráddal szerves gazdasági egységként kezelték. XIV. századi városi kiváltságlevelében is az áll: feladata, hogy a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan határú Visegrádot ellássa mezőgazdasági termékekkel és mindennel, amire az akkori királyi székhelynek szüksége volt.) 81 Az elv azóta sem változott. Az 1500 Ft értéket képviselő, újonnan és jól megépített, minden szükségessel ellátott földesúri serfőző házon kívül Nagymaroson található a konyhát is magába foglaló falusi kocsmánál jobb kivitelű, szintén új vendégfogadó. A nagymaros—visegrádi révnél volt a Felvidék és a délebbi részek közlekedési csomópontja. Korábban a vámszedés is Visegrádon történt, a vámot a Starhembergek helyezték át Kismarosra, ahová a ' Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest Múltjából 15/1959., 148. sz. jegyzet. Nagymaros kiváltságlevele kiadva: Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I—IX. Budae, 1829—1844. VIII./2. 514.1. 328.
