Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 4. A Starhemberg uradalom gazdálkodása és birtokszervezete

pilismaróti uradalmában is. Az erdőn végzett fafeldolgozás ká­ros hatása nemcsak abban nyilvánult meg, hogy az iparosok ki­szálalták a legértékesebb egyedeket, hanem a munkaterületen a csemetéket, az újulatot is tönkretették. Már a Starhemberg urada­lom inspektora észrevette és szóvá tette (többek között), hogy az uradalom számára nem gazdaságos az iparosok erdőbér (Wald­recht, ius silvarum) fejében történő fentebb leírt erdőhasználata, mert a kár, amit az erdőben munka közben okoznak, az erdőbér­nek legalább a kétszeresét teszi ki. Nem elég azonban az erdőbért a duplájára emelni, hanem az iparosok faellátását átalánybér fi­zetése helyett másképp kell megoldani. Addig is az erdőn dolgozó mesteremberek mellé erdőcsőszt kell állítani, mert szerszámfa vá­gás ürügyén gyakran a szomszéd falubeliek legelőnek való tisztá­sokat égettek az erdőben és ott mezőgazdasági termelést is foly­tattak. 76 A visegrádi tölgyerdőknek a helyi és a környékbeli fafeldolgozó iparosok tevékenységénél sokkal nagyobb kárt okozott az a gaz­dálkodás, amely szerint bükk helyett tölgyet vágtak ki és szállí­tottak Budára tűzifának. Ez a dolog valószínűleg nem csak 1732­ben fordult elő. 1732-ben a helyi jobbágyság 558 öl tölgyfát vá­gott ki az uradalomnak. Varga Gyurka fakereskedő—hajósvállal­kozó 20 öl tölgyfáról számolt el egy alkalommal és nem lehet tudni, hogy a Varga Gyurka által szállított 1732. évi 738, és társa, Franz Joseph Rostenberger fakereskedő—hajós által szállított 700 öl tűzifából mennyi volt a tölgy. Az ára alapján lehetett éppen tölgy az egész szállítmány is. A Starhemberg család az abszentis­ta (birtokától távol élő) földesurak gazdálkodási gyakorlatát foly­tatta, — maguk hosszabb időt valószínűleg nem is töltöttek birto­kukon, ahol elszállásolásukra amúgy sem lett volna lehetőség — nem törődtek a birtok értékeinek a megőrzésével. Fővadásza, er­désze, Franz Johann Vogel és a birtok jószágkormányzói pedig vagy nem tudtak arról, vagy nem érdekelte őket, hogy a kipusztí­tott tölgyerdők helyén szakszerű felújítás híján az erdőállomány elcseresedik, vagy más értéktelenebb fafajták — jobb esetben 75 OL E 153. Acta Paulinorum. A pesti pálos rend pilismaróti uradalmának ira­tai. Ld. 45. sz. jegyzet. 76 Az inspektor kifogásait Nagymaros felmérése alkalmával fejtette ki. OL U et C F:81 N:5.

Next

/
Thumbnails
Contents