Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

I. Visegrád története a török kiűzése után a kincstári igazgatás idején (1684—1700)

fog a bor és sörkimérés. A gabona és borkilenced nem lesz jelentős, mivel itt túl nagy mezőgazdaságot folytatni nem lehet. A Várhegytől délre azonban hatalmas kiterjedésű tölgyerdők terülnek el, amelynek fáját az osztrák kamarauradalmak mintájára a kamarai központba, Magyarországon Pestre és Budára lehet szállítani. Az ott állomásozó katonaság igényeinek fedezése mellett elegendő tűzifát kaphatnak a serfőzők, a szén- és mészégetők. Mindezekre a célokra évi 2000 öl tűzifát szántak, és úgy látták, kitermelhető még ezenkívül évi 1000 öl tűzifa, amit el lehet adni, az akkori árfolyamon, ölenként 1 forintért, vagyis a visegrádi erdőkből a kamara évi 3000 öl fára számított. Természetesen a fa kivágására és szállítására jobbágyokat kell telepíteni nemcsak Visegrádra, hanem célszerű a Visegrád körüli falvakból uradalmat kialakítani.

4 Más forrásból is értesülünk arról, hogy a török által elhagyott, keresztény lakosság által még nem lakott településeket minél előbb be akarták telepíteni — lehetőleg németekkel — nehogy a végvári katonaság rájuk tegye a kezét. (A közeli Zsámbékot is végvári katonák foglalták el. Mint majd látni fogjuk — az aggodalom Visegrád esetében sem volt alaptalan. A visegrádi koronauradalmat ugyanis 1641-ben a komáromi vár ellátása céljából Komáromhoz csatolták és emiatt a visszafoglalás után a komáromi várkatonák is jogot formáltak rá.)

5 Johann Stefan von Werlein budai kamarai inspektor 1688-ban kiadott egy megszállólevelet. A levél szerint néhányan jelezték a szándékukat a kamarának arról, hogy a lakatlan Visegrádon kívánnak megtelepedni, ezért a kamara számukra bizonyos, közelebbről meg nem határozott kiváltságokat ígért. Az ígért kiváltságok teljes általánosságban mozognak, néhány év robot és tizedmentességet helyeznek kilátásba a további intézkedésig, de a megtelepedés konkrét feltételeiről, a leendő lakók kötelességeiről és lehetőségeiről semmit nem tudunk meg. Arról sem, hogy kik fontolgatták a Visegrádra való költözés gondolatát. A megszállólevél nem tesz említést nemzetiségi elvárásokról, hanem bármely 4 Ld. 2. sz. jegyzet, Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546—1590. évi összeírásai. Bp. 1985. 5 OLUetCF:23N:13