Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Előszó

A regeszták közlése során megadtuk az irat keltét (év) és az iraton szereplő sorszámot (numero), az egyes regesztákat eggyel kezdődően folyamatosan sorszámoztuk. Ezt követően közöltük az irat bevezető részét, a tanúknak feltett kérdéseket (De eo utrum). A kérdéseket csak akkor sorszámoztuk, ha a szövegben utalás történik a feltett kérdések sorrendiségére, egyébként «jellel jelöltük. A regeszta végén zárójelben megneveztük a forrás eredeti nyelvét. A családneveket a mára kialakult alakjukban közöltük, s az egyes esetekben zárójelben megadtuk a név eredeti alakját is, még akkor is, ha nem volt lényeges eltérés az eredeti és a mai névalak között. Úgy gondoljuk, hogy a forrásokban többféleképpen írt, de azonos személyeket jelölő nevek átírása könnyebbé teszi e személyek azonosítását. Azokban az esetekben, ha az azonos személyeket jelölő névalakok jelentősen eltértek egymástól, nem használtunk egy közös névalakot, hanem megtartottuk e nevek mindegyik változatát, ugyanakkor a névmutatóban utaltunk az előforduló változatokra. A történelmi családneveket a mára kialakult alakban írtuk. A földrajzi neveket is — a ma használatost és a hétköznapi életben már elő nem fordulót egyaránt — mai átírásban közöltük, utána zárójelben (dőlt betűvel szedve) szerepel az eredeti alak. Pl. „sziládi" helyett szilágyi (sziládi), vagy „aszód szent kereszt" helyett Aszódszentkereszt (aszód szent kereszt). Az eredeti alakot minden regesztában az első előfordulás alkalmával adtuk meg. Akkor is így jártunk el, ha egy név többféle változatban fordul elő egy regesztán belül. A ... (3 pont) az eredeti szöveg kihagyását jelenti. Értelemszerűen csak az idézetben alkalmaztuk. Az (5 pont) az olvashatatlan szöveg — függetlenül a szó- vagy betűszámtól — kihagyását jelenti. A regeszta szövegében és az idézetben egyaránt használtuk. (?) -et tettünk a forrás alapján nem, vagy nehezen értelmezhető, bizonytalan olvasató szövegrész, szó után. (!) -et tettünk a meglepő tartalmú szövegrész, szó után. A latin szakkifejezéseket a magyar megfelelő után zárójelben, kurzívval szedve adtuk meg. A földrajzi nevek átírásához felhasználtuk a Magyarország földrajzinév-tára II, Pest megye. Budapest, 1979. c. füzetet és a levéltár szerkesztésében eddig megjelent munkák mutatóit, illetve a családnevek átírásához Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV—XVII. század. Budapest, 1993. c. munkáját.