Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

5. Máthé (Matthe) Gergely, ugyanazon földesúrnak ugyanott lakó 50 éves jobbágya vallja: hallotta a mácsaiaktól, hogy amelyik rétet a bagiak használtak, az az aszódi határban volt. Mást nem tud. 6. Kovács (Kovach) Balázs, Mácsa falu 60 éves kovácsa vallja: semmit sem tud. Ő nem bérelte és nem használta a földeket. 7. Tóth (Tot) Vince, a váci püspök 65 éves veresegyházi (veres egj has) jobbágya vallja: mikor Bag (Bagh) puszta volt, tiszttartója volt Bujákban (Buyiak) Fekete Gergely és ispánja volt Fonód (Fonyiott) Pál, kik hajdan Bagón a bagi földeket és réteket bérelték. Fonód Pál mutogatta, hol van a bagi határ. Szerinte a Hatvanról Budára vivő út mellett van két körtefa és egy nagy tölgyfa, aztán egy kidőlt körtefa, melynek a töve most is meg van, onnét a Fekete-berekre (Fekete Berek). Addig a mezsgyéig, a körtefáig használták a földet, azon túl Aszód felől ne menjenek, mondta. A bagi határt 10 évig használták a nevezett körtefáig. 8. Nagy (Nagj) Simon, a váradi (varad) püspök 50 éves veresegyházi jobbágya vallja: nem tud arról, hogy Fonód Pál mutogatta volna a határt, mert akkor nem volt ott, de azt tudja, hogy mióta a bagi határt kaszálták, addig mentek, ameddig az előző tanú vallotta. Azon túl Aszód felé sem kaszálni, sem legeltetni nem mentek. 9. Juhász (Juhas) Gergely, a váci püspök 50 éves veresegyházi jobbágya vallja: ő a nevezett körte- és tölgyfánál, a mezsgyénél kaszált egyszer, de a Mácsán lakó Pap Péter ott találta, meg akarta fogni. Később is béreltek itt földet, de nem mertek a körtefák mezsgyéjén belül kaszálni Aszód felől. Ott azok kaszáltak, kik Aszódot bérelték, (magyar) 1647. No. 2. 37. 1647. ? hó ? napján erdődi Pálffy (Paljjy) Pál gróf, országbíró, Detrekő (Detrekű) örökös ura, Pozsony (Poson) vármegye főispánja és Pozsony várának kapitánya, III. Ferdinánd császár és király belső tanácsosa PPS vármegyéhez írott levelében előadja, hogy hozzá fordult Bozsik (Bosik) Pál szabados (agilis), a szécsényi (Sechen) vár zsoldos lovas katonája és előadta, hogy ménesének biztonságos legeltetése céljából bérbe vette a PPS megyében fekvő Bicske (Bichke) pusztát Bicskey (Bichkey) Gáspártól. Az ott legelő 25 lóból álló ménest az azóta elhunyt Czikó (Cziko) Ferenc szolgáival elhajtotta. Emiatt Bicskey Gáspár Czikó Ferencet beperelte. A per először az alispán s a mellé rendelt szolgabírák előtt folyt, majd fellebbezések után a jelen oklevelet kiadó országbíró elé került, hol az alperest 50 magyar forint kifizetésére kötelezték, mely összeget birtokairól is be lehet hajtani. Hátra van még, hogy Bicskey Gáspár a kárt szenvedett Bozsik Pált kielégítse. Felkéri Pest vármegyét, hogy indítson pert Bicskey Gáspár ellen Bozsik Pál kielégítése céljából.