Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

9. Öreg Úri (Uri) Mihály, Csorgál Jánosnénak 100 éves csabai jobbágya vallja: elkezdvén az Üllő és Vasad között való határtól a Fóris nyárasáig és a Fóris nyárasától ismét a szőlőtőkéig föl Maglód felé, amint most megjártuk a hangi hányott határokat napkelet felől, azon régi hányott határoknak napkelet felől való része Gyömrőhöz való föld, ismét napnyugat felől való része föl a Maglódi-körtvélyes végéig a három hányott határig Üllőhöz való földnek hallottam lenni, amelyik határokra most is elvittek bennünket, lelkiismeret szerint vallom, hogy igaz határok Üllő és Gyömrő között. 10. Széky (Szeky) István, Csorgál Jánosnénak 70 éves csabai jobbágya nem vall semmit. 11. Kereky György, Csorgál Jánosnénak 60 éves csabai jobbágya vallja: valamint a határokat most megjártuk a Fóris nyárasáig, napkelet felől a Fóris nyárasától fogva a Mánya-rétig és a szőlőtőkéig fel, meg kelet felől gyömrei földnek hallotta lenni a határokon belül, napnyugat felől ismét üllői földnek hallotta lenni, hallotta az atyjától, ki 50 évig lakott Üllőn. Azt is hallotta tőle, hogy a Fóris nyárasa mindenkor üllői föld volt. 12. Fodor Benedek, Csorgál Jánosnénak 75 éves csabai jobbágya vallja: öreg emberektől hallotta, hogy a Fóris nyárasa éppen Üllőhöz való föld napkelet felől, Gyömrőhöz való a nyárason kívül. Vallja, hogy valahol volt a szőlőtőke bokor, azt is igaz határnak hallotta lenni Gyömrő és Üllő között. De a szőlőtőkét s a mellette lévő határt elszántották a gyömrőiek, s azon kívül más határokat is elszántottak. 13. Veres Mihály, Csorgál Jánosnénak 65 éves csabai jobbágya vallja: azt hallotta Gyomron szolgált embertől, hogy ő nem akarta a határokat elszántani, de a gazdája azt parancsolta neki: tartsd neki az ekét, ne gondolj vele, és megcselekedte, mert szolga volt. Egy szántóföldből három határt szántott ki, melyek egyike a szántóföld közepében volt. Kettő a végében volt. E határok olyanok voltak, hogy az ekét neki „akasztván", a taligakerék félredőlt az oldalán és a tíz ökör is megállt az eke előtt. 14. Kereky István, Csorgál Jánosnénak 50 éves csabai jobbágya vallja: hallotta atyjától, Kereky Páltól, aki régen Üllőn lakott, hogy a Fóriss nyárasának az alsó végén fordul meg a határ, ami most is nyilván „megh tetszett" a bizonyos határokból, s ott két hányott határt találtak, azon fölül ismét csak közel egyes határokat is találtak. De a Fóris nyárasán alul, ahol két hányott határ van, napkelet felől péteri földnek mondotta lenni, alul ismét monori földnek, de a Fóris nyárasa éppen üllői föld. Vallja, hogy a Fóris nyárasán felül valahol vagyon a szőlőtőke, Gyömrő felől a Mánya-rétnél, a szőlőtőkét mondta az édesatyám igaz határnak Üllő és Gyömrő között. Vallja, hogy ahogy most a határokat megjárták, az az igaz határ Üllő és Gyömrő között, de sokat elszántottak belőle a gyömrőiek. 15. Bóbis (Bobis) György, a pozsonyi (Pozsony) apácák 75 éves ceglédi (Czegled) jobbágya vallja: ahol megesküdtem, a Budai út (Buday út) mellett lévő határnál felül napnyugat felől üllői földnek tudom bizonyosan, ismét