Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Szegedet és Zsidóvárt. Ezekben az években Külső-Szolnok megye ispánja is volt. (231) Marcali János ugyancsak nem kun származású, apja, Miklós 1412-ben halt meg, temesi ispán, erdélyi vajda volt. Marcali János udvarmester, ajtónállómester (1436-1437), a királyi kunok ispánja, 1456-ban rendeletet ad ki a Halas-széki kunok igazgatására és bíráskodására nézve. (232) Tóth Domonkos és László kunkapitányok 1473-ban engedélyt kaptak Mátyás királytól, hogy Halas-széki pusztákra népet telepíthessenek. Ezek a kapitányok is aligha kunok, hiszen nevük tótországi, azaz szlavóniai szláv eredetre utal. Vagyis a kun székszervezet tisztségviselői az ispántól, a bírótól kezdve, a szálláskapitányokig és alkapitányokig már a XV. században nem feltétlenül kun emberek. Hiszen, ahogy a kun tisztségviselők birtokszerzéssel, házassággal behatoltak a magyar nemesség soraiba és birtokterületeire, ugyanúgy a magyar nemesek birtokszerzéssel, házassággal, királyi megbízás, kinevezés révén beépültek a kun székszervezetbe és behatoltak a kun szállás és birtokterületekre. Az utóbbiak, a magyarok ráadásul jobb pozícióból is tették ezt, hiszen a kun nép betelepedése után sem került veszélybe az ország magyar jellege a számarányok következtében. A magyar nemzet volt a beolvasztó és a kun a beolvadó. Maga a székszervezet sem lehet ősi kun hozadék, sokkal inkább tőzsgyökeres magyar, gondoljuk a székely székek megszervezésére a XIII. század legelején, Solt-székre Fejér megyében és Hontoka nemesi székre a Duna-Tisza közén. A Duna-Tisza-közi kun székszervezet nem élte túl a török hódítást, 1541-1546 között kiépült rajta az oszmán-török közigazgatás. Maga a kun, kun eredetű népesség is meggyérült, elmenekült vagy elpusztult.