Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

tudjuk a kun birtoklást. IV. László király 1277-ben Thorzok, máshol Torzói nevű kuntól visszavette az itteni Tárnok (Thawarnuk) nevű birtokot, melyet nem régen adományozott neki és a nyulakszigeti apácáknak adta. Ezért a Tárnok földért még 1280-ban is perel Péter országbíró itélőszékén Miklós fia Sándor és Borlouch fia Jobbagh, akik rokonok voltak és talán Thorzok leszármazottai. Az országbíró azonban nem a kunok javára itélt, sőt tiltotta is a magyarokat és a kunokat, hogy a szigeti apácák birtoklását zavarni merészeljék. A 13. század vége előtt tehát nem tartozott a valószínűtlenségek közé, sőt reális veszélynek tűnt, hogy az apácák Tárnok nevű birtokára a kunok igényt támaszthatnak. Ugy véljük, hogy ez nem csak azért volt, mert ezt a földet egy rövid ideig kun birtokolta, hanem azért is, mert a kérdéses birtok a kun nép településterületének a közelében volt, és mert a kun előkelők birtokszerző politikájának az egyik irányába esett. Az 1264-ben oklevélben először feltűnő Boroch föld névadója nem lehetetlen, hogy az 1280-ban szereplő Borlouch fia Jobagh apja volt. Ha így van, ha nincs így, mindenképpen bizonyítást nyert az előzőekben, hogy a Pest-Alsónémedi-Ócsa-Dabas útvonal, illetve a Taksony-Bugyi-Peszér útvonal mentén a 13-14. században kun telepekkel kell számolnunk és a feudalizálódó kun vezető réteg birtokszerző politikájával, mellyel egyre inkább az ország középpontja, Pest és Buda közelébe igyekeztek kerülni. (186) A Csertán kun nemzetségből származott le az 1305-ben Hügyeinek legelőször említett birtokos család. Hügye Dömsödtől északra fekszik az ország déli részéből a Duna balparján Pestre vezető országút mellett. A Csertán kun nemzetség eredeti szállásterülete Bodrog és Fejér megye Duna-