Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

erősítette - többek között - a királyi alapítású egyházak plébánosainak ellenállását a veszprémi püspök joghatósága ellen. (133) A budai zsinat említett döntése szolgáltatta az alapot azután ahhoz, hogy 1332-1337-ben a pápai tizedösszeírók az "esztergomi főegyházmegye" címszó alatt írják össze a Csepel-sziget királyi alapítású plébániáit. Szent Márton (Szigetszentmárton), Lórév (a patriociniumot nem jelölték!) Szent Miklós (Szigetszentmiklós), Szent Mihály (Szigetszentmihály) és Tököl Boldogságos Szűz Mária egyháza ezért rendelődött a tized tekintetében az esztergomi főegyházmegyéhez. De itt sorolják fel Szentendre, Örs (nem tudjuk, hogy a kettő közül melyik), Maros (Nagymaros), Verőce és Vác plébániáit is, mint amelyek szintén királyi alapításúak kell legyenek, hogyha kivették ezeket a veszprémi és a váci egyházmegyéből. (134) IV. Béla 1264-ben alapította Szent Leusták, a vadászok egyik védőszentje tiszteletére Csőt monostorát és gazdag adományokban részesítette. IV. László halála után a csőti és hárosi dézsmák bonyolult cserék során a veszprémi püspöktől visszakerültek a csőti prépostsághoz. Ezzel az akcióval is egy hosszadalmas viszálykodást kívántak befejezni. (135) Csőt valamilyen okból kimaradt a pápai tizedjegyzékből. Nem írták össze a tizedjegyzékben az esztergomi főegyházmegyében (igaz máshol sem szerepel!) Becsének István első vértanú tiszteletére szentelt templomát, pedig 1308-ban és 1347-ben említi oklevél. (136) Nyilván azért nem sorolták az esztergomi főegyházmegyéhez, mert nem királyi alapítású volt, hanem a Becse-Gergely nemzetség alapítása. Károly Róbert Temesvárt tette meg székhelyének egy időre, de ennek ellenére ő is tartózkodott a Csepel-szigeten olykor-olykor. Másként ugyanis