Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

tartozott, de az egyik Pest megyei corpus separatum szomszédságában feküdt. (318) A szakirodalomban elterjedt, hogy II. Ulászló 1492. évi decretuma 100. cikkelyét a két megye egyesülésének első lépéseként értékelik. Szerintünk erről szó sincs. 100. cikkely: "Pest és Pilis megyéknek ne legyenek ispánjaik. Továbbá, valamint eddigelé sem voltak Pest és Pilis vármegyéknek ispánjaik, minthogy Budához közel feküsznek, úgy jövőre sem szükséges, hogy ispánjaik legyenek." A törvénycikkely nem pontos, Pest megyének valóban nem voltak ispánjai sosem, ez azonban Pilis megyére nem áll. Tudjuk, hogy Pilis királyi és nemesi megyének voltak ispánjai 1225-1388 között. Másrészt a törvény szövegéből egyáltalán nem olvasható ki, hogy a két megye egyesült volna. Sőt II. Ulászló 1495. évi decretuma 20. és 24. cikkelye sem úgy beszél a két megyéről, mintha az egyesült lenne, csupán mindkét megye számára külön-külön, bár egyformán rendelkezik a sedriák tartásáról. II. Ulászló 1498. évi decretuma azután általában rendelkezik a megyés ispánok megválasztásáról, kivéve azonban Pest és Pilis megyét, amelyeknek nem szoktak ispánjaik lenni, tehát ezután se legyenek. A két megye különállásának világos bizonyítéka, hogy az 1505. évi országgyűlésen Pilis megyét külön követek képviselték, Tahy István és Pomázi Czikó Gáspár. (319) Pilis megye hatóságának működéséről nem rendelkezünk adatokkal a mohácsi csatavesztés és Budának török kézre kerülése közötti időből. Ezután is csak a végvárakhoz rendelt ingyenmunkát elosztó uralkodói