Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

szerepel oklevélben, apja neve ugyanaz, mint amelyik 1280- és 1284-ben Poudharaztha birtok nevében előfordul. (263) Lehet, hogy a későbbi Pótharaszt pusztának nevet adó Poud fia ez az István nevű szolgabíró. Pest megye szolgabírái, Zench fia János és Pechyel-i Demeter, 1335ben személyesen vesznek részt a Pardi és Szentmihály közötti határ bejárásakor. (264) Ez már valódi megyei igazgatási feladat. Sajnos, az első szolgabíróról ettől többet nem tudunk. A második az igen népes Pechyel-i (Péceli) birtokos család tagja, ennek ellenére ebben az egy esetben szerepel oklevélben. Pest és Pilis megye közös nádori közgyűlésén 1341-ben Gyarman fia Pető Zahyus-hoz (Uri határosa) való birtokjogát igazolták Pest megye szolgabírái: Pakon-i Tamás fia Domonkos, Pilis-i Pous fia Pető, Gemereu-i Pál fia Gergely és Zada-i Péter fia Tamás. A felsoroltak Pakony, Pilis, GyÖmrő és Szada birtokosai. '( Az esetenként hármas, vagy négyes csoportokban feltűnő Pest megyei szolgabírákról nem tudunk következtetni területi beosztásra ebben a korban, sőt igazából még a szolgabírák száma sem adható meg az Anjou-korban. Az 1341. évi Pest és Pilis megyei közös közgyűlésen Pest megye négy szolgabírája mellett 11 esküdtet találunk. Ezek közül 4 vagy 5 személy Pest megyének Duna jobbparti részén birtokos valószínűleg. Sambuk-i Takou (dictus) Tamás jelenlegi ismereteink szerint a Smaragd ispántól leszármazó Zsámbék család (nemzetség?) Miklós ágába illeszthető, de ez még további bizonyításra szorul. A Boron-i (jelenleg Csobánka község), a Nyek-i és Gyog-i családok neveik szerint a Duna jobbparti Pest megyében birtokosok. Woigch fia Simon esküdt nevéből nem tudunk következtetni birtoka