Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)
II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE
kamaraispán is volt, nem mérkőzhetett a nádorral, alnádorral, a király közvetlen illetve közvetett helyettesével. Rögtön megváltozik persze a helyzet, ha a nádor, mint a budai vár őrzésével és fenntartásával megbízott főméltóság avatkozik bele a megye ügyeibe. Hédervári Lőrinc, királynéi ajtónálló és lovászmester (1413-1415), királyi lovászmester (1429-1437) és nádor haláláig (1437-1447), az 1440-es évek első felében gyakorlatilag megszerezte a Pest megyei főispánságot, mely ellen a megye nemessége kezdettől fogva tiltakozott. Az 1446-os országgyűlés vetett véget Hédervári Lőrinc "főispán" tevékenységének, mely - úgy látszik -, hogy megintcsak az ítélkezés, az igazságszolgáltatás terén sértette a megye ősi kiváltságait. Az 1446-os országgyűlés elismerte, hogy Pest megyei nemes embert csak a nádornak a vármegyében tartott köztörvényszékén (generálé judicium) lehet beperelni, illetve közvetlenül a királyi kúriában az országos főbírák itélőszékén. Mátyás és a Jagellók uralkodásának idején végig megtartották ezt a végzést elvben, a gyakorlat azonban más volt. Mátyás király az 1480-as évek végén a főispánságot ugyan be nem töltve, hiszen minden megye "természetes" főispánja maga az uralkodó volt, alispánt állított a megye élére. Pest megye első alispánja Sülyi Borsvai Benedek ráadásul budai várnagy (1487-1488) és királyi jogügyi igazgató is volt egyeben. Az utóbbi minőségében vett részt a királyi tanácsban, ahol a Pest és Pilis megyéket érintő ügyek előadói ebben az időszakban a btidai váraagy és az udvarbíró voltak. Ilyen minőségükben ezek a személyek mintegy főispáni tisztet töltöttek be. (252)
