Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Jakab

Kis Nagy és Szűcs itt-még megúszta, február 5-én azonban a nagykőrösi határban nem volt ilyen szerencséjük. Három csendőr és hat lovas hadnagy Kecskemét határában a kistalfái pusztán Cseh József tanyáján rájuk bukkant. Folytonos lövöldözés közben Nagykőrös felé menekültek, hol Herczegék is bekapcsolódtak az üldözésbe. A két betyárt végül a Csókás erdőben utolérték. Kis Nagyot Herczeg meglőtte, ki - nem akarván élve üldözői kezébe kerülni - hasba lőtte önmagát, de nem halt meg, mire „Szűcs József rabló által fejbe lövetett." Ezután Szűcs magával is végezni akart, saját mellébe lőtt. így került kézre, s csak másnap halt meg.

52 Vargát - már említve volt - egy nagyobb szabású perben ítélték el. Ennek keretében került bíróság elé Bura Pintér József nevű orgazdája és felesége, továbbá Picskai Bognár Mártonné kocsmárosné és két lánya, Erzsébet és Teréz. Ekkor állt a bíróság elé a Csertő tanyán elfogott Bódogh János is. Vargát, Bura Pintér Józsefet és Bódoghot halálra ítélték. Bura Pintér Józsefné betyárok elszállásolásáért és orgazdaságért nyolc évet kapott. A védelem azzal érvelt a bíróság előtt, hogy a nő teljesen a részeges férje zsarnoksága alatt volt, s „női alárendelt helyzeténél" fogva nem szólhatott bele férje dolgaiba. Mivel tükröket készítettek és adtak el, így sok pásztor megfordult náluk, nem tudhatta mifélék. Vargát korábban nem látta, Kis Nagy Pistát pedig évekkel korábban pásztornak ismerte. Mikor együtt megjelentek, nem sejtette, hogy „rossz emberek". A bíróság figyelembe vehette a védelem érveit, mert az ügyész által kért halálbüntetéshez képest a nyolc év csekélység. Picskai Bognár Mártonné kocsmárosné rablók befogadásáért, rablott tárgyak elrejtéséért és elfogadásáért kapott ugyancsak nyolc évi börtönt. Az ügyész rá is halált kért. Ő is azzal védekezett, hogy Vargáról, Kis Nagyról, Szűcsről nem tudta, hogy bűnözők. A Varga által a lányainak adott ajándékokról (gyűrű, fülbevaló, ruhanemű) szintén nem tudott, egyébként pedig lányai „már az ő nyakára nőttek", s nem bírt velük. Lányai közül Erzsébet két évi, Teréz egy évi börtönt kapott. A börtönre ítéltek esetében az ügyész súlyosbításért, míg azok felmentésért fellebbeztek a Királyi Táblához. Tekintettel arra, hogy Pintérné férjét kivégezték, ő maga őszinte vallomást tett, ezért büntetését két évre mérsékelték. Bognárnénál azt vették enyhítő körülményül, hogy a rablókat mint kocsmárosné fogadta be. Az ő büntetését öt évre szállították le. Lányainál a büntetlen előéletükre tekintettel szintén csökkentették a korábban kiszabott börtönbüntetést: Erzsébet másfél évet kapott, Terézt pedig szabadlábra helyzték - eddigi vizsgálati fogságát büntetésül betudva. Ezen ítéletekkel szemben úgy az ügyész, mint az elítéltek, újra fellebbeztek, de a Hétszemélyes Tábla már nem változtatott rajtuk. 52 143/1862. PPS. vm. főispáni helytartójának ir. (IV. 251.)