Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Bogár Miska
A kislány elmondta azt is, hogy a betyárokat végül ő engedte be nagynénje utasítására. Mikor nem sokkal ezután megjöttek a hadnagyok, a betyárok a másik szobába ugrottak be. Meghallgatták Deklina Rózsa Évát is, a néma lányt, aki Deklina István testvére volt, s a háznál 9 éve szolgált. Valójában mint családtag segített a házi munkákban. Kihallgatásánál a váci siketnémák intézetéhez fordultak segítségért. A kiküldött tanár, Fekete Károly jelentést írt a kihallgatásról és a lány állapotáról. A vizsgálat azzal indult, hogy az ügyészi hivatal ajtaján kívülről hangosan dörömböltek, amire ő nem reagált. Miután ily eljárással bizonyítást nyert a lány süketsége, elkezdődött a kihallgatás érdemi része. A tanárral jelekkel közölte, hogy Deklina Juci engedte be a betyárokat a konyhába, s azok őt - miközben a fűtéssel bajlódott - „farba akarták lőni." A tanár a vizsgálat végén részletes jellemzést írt a lényről, melynek konklúziója a következő: „Deklina Éva... ép és fogékony elméjű lény, de nem részesülvén siketségének megfelelő különös neveltetésben sem szülői házánál, sem intézetben, sőt környezetében siketsége miatt majdnem minden eszmecserétől elzártan élve, szellemi tehetségei nincsenek kifejlesztve, lélek működésének nyilatkozatai csak kevés önmaga által képzett természetes jelekből állanak, melyek arra szolgálnak, hogy életműködésében nem nélkülözhető legszükségesebb fogalmait kifejezhesse." Pest megye központi tiszti ügyészsége megkereste a Jászkun kerület hivatalait is, hogy informálódjon Deklináékról. (A tanya a Jászföldön, a lajosi pusztán feküdt.) A válaszokból kiderült, hogy a Deklina-tanya „a betyárok gyúlpontja" volt, hol a Bogár banda tagjai gyakran megfordultak, s a közvélemény szerint az asszony Bogár Mihály szeretője volt. Pedig^MisTca^mindent megtett ennek leplezésére. Mikor sebesülten bevitték a pesti megyeházára, azonnal orvost hívtak hozzá. A megye főorvosa által elkészített látlelet szerint a bal mellkasán és a bal oldalán volt golyó ütötte seb. Az orvos az oldalán lévő sebet életveszélyesnek minősítette, mert a golyó megsértette a lépet és a beleket, s belső vérzést okozott. Mindezekért a betyár sérüléseit halálosnak írta le. Emiatt a bíróság úgy döntött, hogy a rabot a börtönében hallgatja ki. A kihallgatásra december 2-án este került sor. Bogár Szabó Miska elmondta magáról, hogy 1862. augusztus 24-én lépett a 30. esztendejébe, foglalkozására nézve pedig, hogy „bolyongó vagyok." 1854. október 24-én Kecskeméten két évre ítélték lólopásért, melyet a váci fegyintézetben ki is töltött hiánytalanul. Ezután Pusztaszeren két évig volt bojtár, majd Kunszentmiklósra szegődött a városhoz csikósnak. Itt egy évig volt. Ezt követően csordás lett ugyanott, de egy hónap után összeveszett a pásztorral, s otthagyta. Napszámoskodott gazdáknál, kaszált, kapált. 1862. elején az öreg Bogár, Bartusz és Bogár Jakab érte jöttek és elhívták magukkal. Ettől kezdve együtt voltak.