Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Miska

fiúk, én mosi sem hazudok" - eddig jutott a nő, s ekkor két lövés dörrent, majd jajkiáltás hallatszott. A lövések a konyhából nyíló másik szobából jöttek. Ballá látta, hogy a konyhában a hadnagyok közül már kettő a földön fekszik, kintről pedig újabb két lövés, lárma és lódobogás hallatszott. Deklináné „mi az már, az Isten szerelméért" kiáltással kiszaladt, Ballá pedig karddal leütötte a gyertyát, hogy a szobában sötét legyen. Ekkor az udvaron újabb három lövés történt, a lárma még nagyobb lett. Ballá a félig nyitott ajtónál állt, így észrevette, hogy a konyhába az udvarról egy alak (Bogár Mihály) siet be ingben, gatyában, balkezében egy duplacsöves puskával. A betyár a földön fekvő Bokros Gábor meglőtt pandúrhoz hajolt, hogy az övében lévő pisztolyát kivegye. Ez okozta a vesztét. Nem számított arra, hogy még van valaki a házban, azt hihette, hogy a bentieket már mind lelőtték. Mikor épp a fekvő pandúr pisztolyát cibálta, Ballá csendbiztos oldalba lőtte egészen közelről. Bogár Miska „jaj, meglőtt!" kiáltással hanyatlani kezdett, de az udvarról berohanó Deklináné karjaiba fogta. „Vigyetek el, ha lehet, ne hagyjatok itt!" - kérlelte a betyár, mire az asszony így válaszolt: „Ugyan, az Isten szerelméért minek lőttek még, hiszen úgyis elmentek volna már", ti. a pandúrok. Bogár azt mondta, hogy „muszáj volt, mert az ajtót már feszegették". Deklináné kitámogatta az ajtón, majd visszajött a szűréért és kivitte azt is. Fabók Pál, egyik lelőtt pandúr a szoba felé mászott, hová a főnöke besegítette. Ballá felhúzott pisztollyal újra az ajtóhoz állt, hátha bejön egy újabb betyár a konyhába. Ekkor a sötét szobában a háta mögül, a kályha mellől egy lövés dörrent, közel a csendbiztoshoz. „Fülem dobja csaknem megrepedt" - írta később. A sötétben félre akart ugrani, de a fekvő Fabókon átbukfencezett, majd a földön csendben meghúzta magát, nehogy a következő lövés őt találja. Ekkor valaki csendesen távozott a szobából. Ballá ezt követően kardot rántott, s az ágyat, ágy alját összeszurkálta, nehogy újabb meglepetés érje. Deklináné ezalatt ki-be járkált a szoba és az udvar között. Kérte a főcsendbiztost, hogy „jaj tekintetes uram az istenért ki ne jöjjön, mert három ember az udvaron áll, mindjárt agyonlövik!" Ballá közölte, hogy ő ugyan ki nem megy, de a szobába sem jöhet senki, mert rögtön keresztül lövi. Kocsizörgés hallatszott, de ezt a nő azzal ütötte el, hogy a hadnagyok megriadt lovai szaladgálnak. Míg meg nem virradt, csendes volt ezután minden, „csak a megsebesített legények nyögtek körülöttem, s én őrt álltam" olvasható az esetleírásban. Két óra telt el így, Ballá ezalatt többször felszólította Rózsánét, hogy cselédjei közül valakit küldjön orvosért, de ő ehelyett csak azt hajtogatta, hogy a csendbiztos ki ne menjen, mert kint több rabló van, s azok meglövik. Ballá a hátsó ablakból észrevette két emberét, Abelovszki Jánost és Csernák Imrét, kiknek kikiáltva, kérdezte, hol van a többi legénye. Abelovszky káplár Hornyákot és Gengeliczkit elküldte segítségért, a többit nem tudta, mert a lövöldözésben szétszaladt lovakat mentek összeszedni. Ujabb óra elteltével megérkezett a jász biztos négy legényével. Ezeket kérte