Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Bogár Miska
Bogár Miska Bogár Imre még élt, mikor Pest megye tisztigyűlésén újabb intézkedéseket hoztak a közbiztonság javítására. 34 A betyárok gyakran húzták meg magukat a pásztoroknál, csőszöknél elkeveredve közöttük. Ezt próbálták megakadályozni azzal, hogy előírták: a pásztorok, bojtárok pásztorlevéllel rendelkezzenek, melyben személyleírásukon kívül az állatok száma is fel van tüntetve. Ezenkívül a pásztor csak a községi elöljáróság vagy az uradalmi tiszt engedélyével változtathatott bojtárt, illetve hagyhatta el saját községe határát. Úgy vélték, így jobban ellenőrizhetővé válnak a betyárok „lappangó" helyei. . Az intézkedésekre szükség volt, de ez nem nagyon zavarta Miskát és Jakabot, a két még életben lévő „Bogarat", hogy korábbi életüket folytassák. Pedig Ballá főcsendbiztos Miska állítólagos babáján, Deklina Rózsa Istvánnén keresztül egy levelet akart eljuttatni hozzájuk, hogy az abban foglaltak szerint adják fel magukat. A levél a Tekintetes Nemes Vármegyének szólt, s benne az állt, hogy az alulírt bűnözők miután meggyőződtek káros szerepükről, s úgy is a hatóság kezére kerülnének, megbánva az eddigi „gálád kicsapongásokat", mivel „az irtózatos bandának - melynek már veszélyesebb személyi elhullottak - mi még a legszelídebb és veszélytelenebb tagjai lévén... a törvényhatóságnak önként hatalmába adjuk magunkat, ha a Tekintetes Megye azon kegyelmes ígérettel megajándékozand, hogy a halálos büntetés alól kegyesen fel fog menteni." Ha nem írnák alá, akkor őket „én egytől-egyig kipusztítom a föld színéről" - közölte az asszonnyal a csendbiztos. A levelet Ballá saját elhatározásából fogalmazta, de balga dolog volt azt hinni, hogy így lépre csalhatja a két betyárt. Nem valószínű, hogy a Tekintetes Megye is belement volna az egyezségbe. Bogár Imre kivégzése után Bogár Miska és Jakab újra együtt bolyongtak az alföldi tanyavilágban. Nagyobb rablást nem követtek el, csak a szokásosakat: ló, kocsi, élelem, abrak és némi készpénz volt a zsákmány. Mikor a főispán 1862 szeptemberében kikérte az alispán véleményét, hogy szükséges-e a Fejér, Somogy, Zala, Veszprém, Tolna és Baranya megyékre kiadott, rablások megszüntetését célzó intézkedéseket Pest megyére is kiterjeszteni, az alispán így válaszolt: „... örömömre szolgál jelenthetni, hogy a Dönti Peti bandájának megsemmisítése óta e megye területén nagyobbszerű általános rettegést okozó 34 * 10245/1 $62- PPS. vm. alispánjának elnöki ir. (IV. 254-b.) A tisztigyűlés 1862. július 14-én hozta a határozatokat.
