Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Imre

Rajta kívül még a főügyész, egy szolgabíró, egy jegyző, egy esküdt és négy bíró alkották a törvényszéket. Az előírásokat pontosan betartották. A procedúra azzal kezdődött, hogy az elnök és a közbírák megesküdtek, miszerint a szabályoknak megfelelőén hozzák majd az ítéletet. A vonatkozó szabályokat felolvasták a törvényszék előtt, csak ezután kezdődött a per érdemi része.

32 Ismertették a betyár elfogását, majd azokat a bűncselekményeket, melyeket Dönti Péter, Baski György, Betyár Bartusz Mihály, Zsibrita Zsolnai Sándor, id. Bogár Imre, továbbá az ekkor még szabadon lévő Bogár Miska és Jakab társaságában követett el. Nyolc pontba foglalták a bűnlajstromukat. Ezt követően elővezették Bogár Imrét, s részletesen kikérdezték személyi adatairól, eddigi életéről. Eszerint Bogár Szabó Imre Bócsán született, elmúlt húszéves. Saját vallomás szerint betyársága előtt Bugacon gulyásbojtár volt, előbb Bábiczky Imrénél, utóbb Faragó Mihálynál. 1860-ban marhalopásért egyévi vasban eltöltendő rabságra ítélték Félegyházán, honnan 1861 márciusában szabadult. 1861 nyarán megint marhalopásba keveredett. Félt az elfogástól és a megkínoztatástól, saját elmondása szerint ekkor lett betyár. 1861 őszén a bugaci pusztán csavargott, testvérénél, Bogár Máriánál húzta meg magát. „... a vármegyével nem mertem szembe jönni, miután még mindig féltem az ökrök miatti bajtól'" - vallotta. A Judit-napi csongrádi vásárban pandúrok elvették a lovát, s csak a passzusa bemutatása után ígérték visszaadni. Mikor visszavitte - pár nap múlva - a passzust, a csendbiztos letartóztatta, s bezáratta a városházán. Onnan azonban három hét múlva - „szellőzés alkalmával" - láncostól megszökött. A vasat a temetőnél leverte, és visszament Bugacra a nővéréhez. Innen a Bánátba ment szolgálatot keresni. Rácszentpéteren kocsiskodött gróf Szapáry számtartójánál, Csacsinovics Jánosnál. Egy hónapig volt itt, mikor 1862. február táján az apja hazahívta Bugacra. Azzal riogatta, hogy a Bánátban elkaphatják. Azt vallotta, hogy csak ezután jött össze a Bartusz, Baski, Bogár Imre és Miska összetételű csapattal, ekkor csapódott hozzájuk, s az apja is velük ment. Dönti állítólag ekkor már nem élt. A hatosfogat - Bogár szerint - tanyáról tanyára járt, s kéregetve éldegélt. Szentlászló pusztán Szabó István tanyáján tett látogatásukat, a ház felgyújtását elismerte, de saját szerepét jelentéktelennek mondta, s mindent Baskira kent. Más bűncselekményről nem beszélt, azt emlegette, hogy Jakab öccsével békésen kóborolgattak, s csak kéregettek. A nála lévő fegyverről, pénzről, lóról azt mondta, hogy azokat Jakabtól, illetve az apjától kapta. A töltött fegyverekre azért volt szükségük, hogy a vármegye üldözésének ellent tudjanak állni. A bugyellárist lelőtt apja zsebéből 32 A per teljes anyaga PPS. vm. Fenyítő Törvényszékének 128/1861. sz. alatt található. (IV. 265-b.)