Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Baski, az új vezér
gyatnék is - mi lehetetlen - lába amputatio alá esnék. Dicsérendő dolog a bíróságtól, hogy a hóhérral egy időben orvosokat is hívtak a vádotthoz, nem is egyet. Egy hivatalszolga 12 Ft-ot kapott ápolás címén; a dabasi gyógyszerész 4 Ft 9 krajcárt, a két orvos pedig egyenként 11 Ft 20 krajcárt vágott zsebre „Bartusz Mihály rabló gyógyítása körül tett szolgálatokért." 27 A rögtönbírósági eljárás teljes összege 305 Ft 75 krajcár volt. Ennek nagyobb része azonban a hatósági személyek napidíjára ment el, beleértve a hóhér munkadíját, hisz az ő szolgáltatása sem volt ingyenes. Ez a „szolgáltatás" április 17-én következett be, ekkor akasztották fel Bartuszt, s itt Dabason temették el. A banda többi tagja (Baski György, Bogár Mihály, Bogár Imre, Bogár Jakab) az Alföldön tovább bolyongva egyik tanyáról a másikra ment, ételt-italt kérve, vagy ha kellett rabolva éldegélt. Május 13-án már a kecskeméti járásban bukkantak fel. Itt csatlakozott hozzájuk egy Gulyás Jóska nevű egyén, aki egy ideig velük vándorolt. Este 7-kor a söregi pusztán felkeresték Váradi ispánt, kitől egy mérő zabot kértek. Utána a gulyához mentek, hol a számadó nyerges lovát erőszakkal elvették. Még aznap késő este Gombára mentek, Dapsy Sámuelnél bort, kenyeret, szalonnát követeltek. Nem minden napjuk volt ilyen zsúfolt. Egy-egy tanyán néha napokat töltöttek, s ilyenkor átadták magukat a boldog semmittevésnek. Hosszú idő azért nem állt rendelkezésükre a lustálkodásra, niert a vármegye pandúrjai a felsőbbségtől űzetve gyakran vetettek véget a pusztai idillnek. Ilyen idillromboló lépés volt a főispáni helytartótól Ballá Kálmán május 26-i kinevezése a pesti járás főcsendbiztosává. Ballá a nagy betyárvadászat kellős közepébe csöppent. Május legvégén Nyársapáton megugratták Bogárékat, kik lovat, puskát, pisztolyt hátrahagyva a vacsi erdőbe menekültek. Jalsoviczky Béla szolgabíró Nagykőrösön (június 4-én) kelt levelében keserűen jegyezte meg a kecskeméti járás főszolgabírójának címezve, hogy megyei hadhagy egy sem volt kéznél, mert „akkor is kézbesíteni és berendelni jártak" a törvényszéknek és a megyei comissariusnak, s „így betyár üldözésre sosincs hadnagyunk". 28 Ballát ilyen vád nem érhette. Június 2-án reggel 12 legénnyel elindult Monorról. A betyárok nyomát követte, s június 5-i Pilisre való érkezéséig megfordult Pótharaszt és Vatya pusztákon, a vacsi és a hernádi erdőkben, Ujhartyánban, Alsó- és Felsődabason, Gyónón és a vacsi pusztán. Bogárékra kezdett rájárni a rúd. Június 5-én a lajosi pusztán, Nagy János tanyáján jász lovas hadnagyok rajtuk ütöttek. Nyerget, ruhát, fegyvert hátrahagyva a kecskeméti határ felé menekültek. A folyamatos hajkurászás nagyon megviselhette az idegeiket, mert a banda tagjai összevesztek. Pontosabban Basf 5257/1862. PPS. vm. alispánjának elnöki ir. (IV. 254-b.) 2 J 222/1862. PPS. vm. főispáni helytartójának ir. (IV. 251.) 28 8360/1862. PPS. vm. alispánjának elnöki ir. (IV. 254-b.)
