Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Dönti Peti bandája

Báró Redl Gyula nagybócsai pusztai birtokán meg lehettek elégedve a korábbi kiszolgálással, mert február 20-án éjfél után fél 3 körül heten jelenték meg a gazdatisztnél. (Dönti, Bogár Jakab, az öreg Bogár Imre, Baski György és még három másik, kiket azonban Belló János gazdatiszt nem ismert.) Ugyanitt megfordultak május 11-én is. Ekkor Baski, Bogár Imre, testvére Jakab és egy negyedik társuk (kit Dönti Péter fiának tartottak) jelent meg a szokásos étel, ital és abrak fejadagért. Ezenkívül, ha már úgy is ott jártak, nyerget, kantárt és szűrt is magukkal vittek „kérelem szóval, de fegyveres kézzel", amint az Bogár Imre törvényszéki jegyzőkönyvében olvasható. Negyedszer július 2-án látogatott ide Bogár Imre és Jakab, s egy nyerget vittek magukkal. Elmenőben még azt üzenték az uraságnak, hogy bátran jöhet mehet, mert őt nem bántják. A második nagybócsai látogatásuk előtt pár nappal, február 17-én este egy alsódabasi birtokost, Bereczky Miklóst a saját kúriáján megtámadták, s a nála időző Tóth Ferenc dabasi református lelkészt kifosztották. Itt nagyon nagy zsákmányra tettek szert, több ezer forint értékben vittel el készpénzt, ruhaneműt, ékszereket, fegyvereket stb. sőt még két mázsa szappant is. E rablás alatt nagyon erőszakosan léptek fel. A házigazdát és annak 70 éves nővérét bántalmazták. Bereczkytől nagy összeget követeltek (6000 Ft-ot), amit ő nem tudott nekik előteremteni. Ekkor, Bogár Imre - Bereczky később egy szembesítéskor ráismert - egy kést kért társaitól, hogy a vonakodó házigazdát „felfejtse", azaz megnyúzza. Bereczky arra kérte a betyárokat, hogy inkább lőjjék agyon, de ne kínozzák. Végül a „nagylelkű" betyárok a nyúzástól és az agyonlövéstől is eltekintettek. A körülbelül két órán keresztül tartó fosztogatás végén távozásuk előtt a házban lévőket megkötözték. A gazdag zsákmányt két szekérrel vitték el. Ehhez a rabláshoz más tettestársak is csatlakoztak hozzájuk, s így heten vagy nyolcan voltak. Lévai Ferenc főcsendbiztos az eset kapcsán arra kérte az alispánt, hogy fokozzák a rablók üldözését, s a Kun és a Jász hatóságoknak kötelességévé kellene tenni a területeik jobb ellenőrzését, mert azok eddig nem sok lépést tettek a bűnözők ellen. Néhány nap telt csak el, s máris egy újabb nagyszabású rablást hajtottak végre Bogárék. 1862. február 22-én a bőszéri pusztán lakó Steiner Izidor haszonbérlőhöz este 6 és 7 között négy-öt fegyveres betyár tört be. Itt is, miként Alsódabason Bereczky Miklósnál, először a házban található fegyverek után érdeklődtek, s csak azok megszerzése után láttak neki az aprólékosabb fosztogatásnak. Az egyik rabló így szólt Steinerhez: „no most azt a kis költségre valót!" ElképzelU. o. Az elvitt tárgyakról készített jegyzék a mellékletben közölve.