Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)

II. A kutató és feldolgozó munka folyamata - 5. A kézirat elkészítése és megjelentetése

felsorolása, esetleg híressé vált egykori diákok nevei, netán össziskolai tanulmányi eredmények stb. közlése gazdagíthatja összeállításunkat. De akkor és csak akkor, ha egyrészt egy meghatározott, ám eléggé széles időkeretre, egy adott korszakra vonatkozóan tudunk adatokat összegyűjteni, másrészt ezeket külön, a főszövegtől elválasztva közöljük. Fényképek, esetleg az iskolaépület tervrajzának (ha találunk ilyet a levéltári anyagban) bemutatása szintén emelheti a munka szinvonalat, szemléletesebbé téve azt. Munkánk megírásakor a történelmi materializmus módszerét alkalmazzuk: tárjuk fel az ok - okozat összefüggéseit, keressük meg és fejtsük ki világosan a fejlődés irányát. A jelenségeket összefüggéseikben láttassuk, adatainkat értékeljük és hasonlítsuk össze az országos kultúrtörténet tényeivel. Tényként csak azt az adatot fogadjuk el, amit források, esetleg több adatközlő egybehangzó állítása igazol. Feltevésekkel, hipotézisekkel csínján bánjunk, inkább vállaljuk, hogy egy-egy adat, néhány név, esetleg dátum hiányzik. Sokkal megnyerőbb az a kutatói magatartás, amely bevallja: adatok hiányában nem mondhat véleményt, mint az, amelyik megalapozatlan hipotézisek gyártásával kísérletezik. Különösen iskolatörténeti kutatásoknál készülhetünk fel arra, hogy sokszor adatok egész sorát nem fogjuk megtalálni, s ha körültekintően gyűjtöttük adatainkat, nem kell emiatt szégyenkeznünk. Hangsúlyozottan figyelnünk kell a forráshelyek pontos megjelölé sére: munkánk csak akkor lesz hitelt érdemlő, ha adataink lelőhelyét teljes pontossággal adjuk meg, hogy azokat vissza lehessen keresni. Kezdő történetíróknak esetleg nagyon bonyolult feladatnak tűnhet ez, különösen akkor, ha a munkát netán áf kell szerkeszteni, teszem azt