Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919-1920 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 1985)

II. A fehérterror első szakasza. (1919. augusztus hó elejétől 1919. november hó végéig.)

támasztotta az a jegyzőkönyv is, amit Ivanitsnak 1919. augusztus hő 9-én, a város főjegyzője előtt tartott kihallgatásán vettek fel : "Elővezettetett Ivanits Lajos szentendrei lakos, tanitó s 1919. évi március 21-ik napjától tanúsított magatartása, politikai és egyházi magaviseletére vonatkozólag megkérdeztetvén, a következőket adta elő : .. .Mi szentendrei tanitók ekkor összejöttünk s együttesen elhatároztuk, hogy a kommunista irányzat érdekében folytatjuk működésünket ... Az igaz, hogy propaganda dij címén havonként 250 Koronát kaptam ... Kiss Mátyás volt direktóriumi elnök egy izben az erről szóló nyugtát öszsze is tépte." Korábban idézett leveléből tudjuk, hogy a tanitók szakszervezetének Szentendrén 37 tagja volt. Ivanits felsorolta több lap, folyóirat cimét, amelyeknek munkatársai közé tartozott, s igy "plusz" jövedelem-forrásnak számithattak. Pontosabban : számíthattak volna, ha a honorárium nem "filléreket" jelentett volna a valóságban, ahogyan ezt erről az ügyről megirta Nagy Lajos : "Hogyan fizette a tőkés társadalom az irőit?" c. cikkében, amit a "Vörös Lobogó" közölt 1919. április 17-i számában. "A kisebb lapok még kevesebbet fizettek. Kinosan emlékeznek még az irők ... a Független Magyarország 10 és 5 koronás honoráriumaira". "Nincsen már kapitalista kiadó, nem lesz többé soha. Átkozott legyen a fajtája is !" Nagy Lajosnak nyilvánvalóan "autentikus" okai voltak rá, hogy állitásait -az itt idézett keserű kifakadással zárta le. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy Ivanits tanitó éhezett vagy sem, mert a plébános szerint nem éhezhetett. Annyit mindenképpen megállapíthattunk, hogy a városban élő, r.kath. tanitó Ivanitsnak érdemében semmivel sem volt biztosabb a megélhetési lehetősége, mint egy tanyai iskolánál dolgozó, és ott élő társának. Állásaik alapján -általában- nem tartoztak az irigyelt helyzetűek táborába. A Tanácsköztársaságtól körülményeik, sorsuk javulását várták. A proletárdiktatúra