Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919-1920 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 1985)

V. A váci börtönbe zárt letartóztatottakkal, a bírósági ítéletekkel és a különítményekkel kapcsolatos észrevételek (1919. aug. 1-től 1920. őszéig.)

. .. Ennek az előnyomulásnak, katonai akciónak estek áldozatul egyesek, de ez elkerülhetetlen volt. Prónay ezen levelének szövegét nem akartam saját kiemeléseimmel "zavarni". Így a kiemeléseket külön tehettem meg. ők a Dunántúlon nem gyilkoltak polgári személyeket, csak "haditetteket" hajtottak végre. Abban igaza volt, hogy remegtek még a gondolatától is annak, hogy netalán a Vörös Hadsereg néhány ezrede - fegyverletétel helyett - visszavonul a Dunántúlra, s akkor részükre kizárólag a "szolnoki futás" maradhatott volna. E sorokból kitűnik : nagyon biztak a Vörös Hadseregben lévő áruló tisztekben - a fentieket biztos, megakadályozzák. "Mikor pedig elérkezett végre a lelkek felszabadulásának pillanata ... a falusi parasztság .,. népitéleteket tartott. A turáni magyar fajta a legtürelmesebb és legnyugodtabb népek közé tartozik, és innen magyarázható, hogy aránylag ilyen kevés áldozata volt a népi,64 teletnek. A né pit életeknek tényleg kevés áldozata volt. Annyira kevés, hogy nem is volt. Gyilkoltak viszont a különitmények katonái, amit elneveztek "népitéletnek". Prónay hivatkozott a Horovitztólkapott "igazolásra", de "elfelejtette" emliteni Yates "engedélyét, ami ugyan formálisan nem az, de lényegében a "terror engedélye", s a nemzeti hadak vezérkari főnöke aligha késlekedett Prőnaynál a "tájékoztatással". Yates levele 1919. október hó 11-én, este 9 órakor érkezett. "... az összes, a magyar polgári vagy katonai hatóságokhoz az elfogott személyek ügyében intézett leveleim, csak emlékiratok természetével birnak "

65 Yates álláspontja tökéletesen megfelelt Horthynak, Soósnak, Prónaynak, és az őket támogató erőknek.