Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919-1920 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 1985)

V. A váci börtönbe zárt letartóztatottakkal, a bírósági ítéletekkel és a különítményekkel kapcsolatos észrevételek (1919. aug. 1-től 1920. őszéig.)

A Tanácsköztársaság ellen felkelt, fegyveres harcban megsemmisített ellenforradalmárokat -akik az esetek többségében : vöröskatonák, vörösőrök életét oltották ki- a tanácsköztársasági "terror" "védtelen", "ártatlan" áldozatainak tüntették fel. "Ebbéli"igyekezetükben -a saját, "jől felfogott" érdekükben- hallgatniok kellett a Tanácsköztársaság fennhatósága alá tartozó területeken végzett ellenforradalmi szervezkedéseik közül azokról, amelyek következményei oly súlyosak lettek, hogy -szerintük- "teljesen indokolatlanul" "áldozatokat" követeltek az ellenforradalmárok közül. Érthető, hogy például : Héjjas Ivan fhgy, miért nem igyekezett "közkinccsé" tenni a Tanácsköztársaság ideje alatt elért "szervezési sikereit"?! Egyátalán nem feltételezhető, hogy "anyagi gondok", "nyomdai kapacitás" vagy "papirhiány" gátolták meg ebben. A "törzsszázadok" -nyilvánvalóan- "változásokon" estek át. Szervezeti egységük is "fejlődött", hiszen századokból zászlóaljakká alakultak. Prónay "uj tiszti szerzeményei" -a szegedi "indulástól" 38 1920. júniusáig- csaknem elérték a száz főt, A jegyzetekben feltüntetett névsorban a helységnevek a születési helyeket jelölik, de a korábbi tapasztalatok alapján ez többnyire azonos, vagy megközelítően azonos volt a "hovatartozási" hellyel. A legtöbben Budapestről (19) és Kecskemétről (9) kerültek Prónay századába, illetve : zászlóaljába. Érthető Kecskemét "előkelő" helyezése, hiszen a város, s annak környéke képezte Prónay fő toborzási bázisát. Feltűnő, hogy kettő főnél több tiszttel -Budapesten és Kecskeméten kivül- csak három település (Marosvásárhely, Máramarossziget, Szeged) "rendelkezett". Csapattestek tekintetében változatlanul a gyalogság vezetett 38, fővel. Az 58 gyalogsági tisztet 26 ezred adta. Legtöbbet közülük a