Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919-1920 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 1985)
III. A fehérterror második szakasza. (1919. november hó végétől 1920. március hó közepéig.)
része hiányzik, s a hiányzó iratok beszerzésére vonatkozó átiratok tanúsága szerint azok ismeretlen módon - az I. ürsz. Csendőrtartalék Zászlóaljnál , ahová megállapítások eszközlése végett a budapesti katonai körlet parancsnok ügyésze által leadattak - eltűntek, s a legszorgosabb kutatások dacára sem voltak előállithatók, s minthogy továbbá a rendelkezésre álló iratokból az sem állapitható meg, hogy mi féle, kik által, hol, mikor és minő módon, kinek sérelmére elköve tett gyilkosságról van szó, s minthogy végül a bűnügyi iratok rekonstruálása - a rendelkezésre álló iratokból - adatok hiánya miatt nem-, eszközölhető. A Prónay-zászlóalj által "eltüntetett" iratokban - minden bizonynyal - nem a már emiitett eset vagy esetek szerepelhettek. Fontos oka lehetett rá a Prónay-különitménynek, ha 1921-ben vállalta az őket vádló - hivatalosan átadott - iratok megsemmisitését ! 1919. decemberében az ellenforradalom szélesitette és erősitette az általuk megteremtett terrort az ehhez szükséges szervezeti keretek további kiépitésével is. A helyi karhatalmak megszervezése mellett általánossá tették a katonai nyomozást a királyi román hadseregtől nemrégen átvett területeken, amit járási, városi, megyei "védelmi kirendeltség" néven ismertek. (Később T-osztálynak, vezetőiket T-tiszteknek nevezték. A "T" jelen/ tése : "tájékoztató".) Paternos alezredes 1920. évi január 8-án jelentette az általa vezetett Eszak-Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Katonai Parancsnokság alá tartozó járási-városi védelmi tisztek neveit, és a beosztott "kato, . 63 nai nyomozok szamát:
