Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919-1920 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 1985)

III. A fehérterror második szakasza. (1919. november hó végétől 1920. március hó közepéig.)

munista foglyokat, s már el is tette őket láb alól. ... A nyomozást felette megnehezítő, hogy a helybeli lakosság annyira megfélemlítve van, hogy a nyomozóhatóság részére adatokat szolgáltatni nem mer, másrészről pedig az amúgy is elég gyenge nyomozó közegeink a fentebbi esetekből is kitünőleg erősen szervezett fehér terrortól való félelemkörbe erélyes és lelkiismeretes nyomozást aligha mernek esz„49 közölni A kecskeméti ügyész kijelentette : "... kitünőleg erősen szervezett fehér terrorról ..." volt szó, és nem "véletlen kisiklásról. " Két évvel később egy másik ügyész - lényegében - ugyanerre a megállapításra jutott : "... a főtettesek részben megszöktek, részben a Prónay és Héjjas-féle zászlóaljakban önként jelentkezvén, Nyugatmagyarországon a felkelők táborában tartózkodtak, s a beszerzett adatokból tudott tettesek ellen hiába bocsátottam ki elfogatóparancsot - nemcsak, hogy a tetteseket letartóztatni nem tudtam, de még annyit sem érhettem el, hogy legalább kihallgatásuk céljából megjelenje„50 nek." Az 1922. június hő 22-én készült összefoglaló jelentés, amit a "kir. koronaügyész-helyettes" is aláirt, és a "felderítést" a budapesti kir. ügyészség Dr Kovács Péter nevű ügyésze teljesítette - kesernyésen megállapította : "E részbeni eredménytelenség oka volt az is, hogy az emberek ma is szöknek a tanúskodás elől. Eclatáns példa erre, hogy a solti, fülöpszállási, iszáki-tanyai lakosok a nyomozás során semmiféle tanuidézésre meg nem jelentek s a detektívek csak ugy tudták e tanukat megkapni, illetve kihallgatni, hogy éjjel a tanyát körülfogták, mert máskülönben megesett, hogy a detektívek szemeláttára lóháton menekült előlük a kihallgatandó tanu. .. . Sajnos ez ügyek legnagyobb része még ma is homályban s a tettesek kiléte kétségtelenül meg nem állapitható. " ^