Lakos János: Hogyan írjam meg falum történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 5. (Budapest, 1983)

II. A községtörténeti kutató és feldolgozó munka folyamata - 2. Az egyes történeti korok forrásai és kutatási feladatai - d. A kései feudalizmus kora 1686-1848

maradtak fenn községi iratanyag-töredékek is. Nem kevésbé lényeges az sem, hogy egyre több irattipusból dolgozhatunk. A legjelentősebbeket nézzük meg kicsit részletesebben. A korszak alapvető forrásai az országos és a megyei összeírások (conscriptiones). Ezek közül is kiemelkednek az adáösszeirások, amelyek általában név szerint tartalmazzák a családfőket, tehát demográfiai tekintetben is forrást jelentenek * (Rögtön meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az összeirások többnyire csak a jobbágynépességre terjedvén ki, nem tartalmazzák az összes családfőket. Továbbá figyelembe veendő az a tény is, hogy egy háztartásban, egy "családfő" alatt nem ritkán több család élt!) Adóösszeirásaink bőséges adathordozói a török utáni újratelepülés folyamatának, a termelési és társadalmi, rétegeződési viszonyoknak. Általában utalnak a malmok, kereskedések, vendégfogadók és más objektumok létére. Országos adóösszeirás a következő évekből van: 1696, 1707, 1715, 1720, 1728, 1828. Nagyértékü forrást képeznek a XVII-XVIII. századi megyei dicalis összeirások is. Ezek községenként, jobbágygazdaságonként számba vették többek között az állatállományt, a gabona- és a bortermés mennyiségét. (A dica adózási egység volt, bizonyos állatszám és termésmennyiség után állapították meg). Számos értékes következtetésre nyilik módunk a Mária Terézia által elrendelt lélekösszeirások, továbbá a nemesi összeirások, a reformkori nemes-honorácior összeirások, az iskolastatisztikák

, a járványösszeirások (pl. 1831) és az iparosösszeirások kutatásával is. összeírásainkat megtalálhatjuk a Pest Megyei Levéltárban, azonban az itteni hiányok pótlása céljából kutatni kell az Országos Levéltárban (főleg a Kamarai Levéltár Urbaria et