Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

II. A pecsétek pecséttani vizsgálata - A pecsét-szimbólumok vizsgálata

csétjén főpap, egyébként körirata is megnevezi a birtokost (Kemence 1. ). Tök koronabirtok ugyancsak feltünteti hovatartozását pecsétje szövegén (Tök 3.). Ellenpéldával is szolgálhatunk, Veresegyház és Szada a XV. sz. vége óta váci püspöki és nagyváradi káptalani birtokok, a XVI. században már reformátussá lett községek pecsétjein soha nem tűnik fel katolikus szimbólum, igaz református sem. Amikor 1719-ben a teljesen református Veresegyházra rákényszerítik erőszakkal a katolikus paptartást és vallásgyakorlatot a váci püspök emberei, akkor "a pecsét átadása megtagadásáért többe51 ket durván megkinoztak" a veresegyháziak közül (Veresegyház 2. ). A paraszti gazdálkodás jelképei az aszimmetrikus ekevas, a felszerelt eke, a csoroszlya, a gabonakéve, kalászok, ásó, kapa, kasza, gereblye, sarló, villa, kacorkés stb. igen sürün fordulnak elő a községek pecsétképein. A parasztvármegye pecsétjeivel való viszonyukról már szóltunk az előzőekben, egyéb vonatkozásuk, mely ne volna érdektelen, tulajdonképpen nincsen. A gabona kalászokról nem állapitható meg a gabona fajtája a pecsétképen, nem vonható le tehát következtetés a növényi kultúrára, annak elterjedésére. Tóalmás, pecsétjén gazdagon termő almafái ellenére lehet, hogy egyáltalán nem foglalkozott almatermesztéssel az újkorban, ez megint névcimer, névpecsét. Talán csak a szőlő az a XVIII. századi pecséteken, amelyik mögött ilyen-olyan szőlőkulturának lennie kell, de sokat ez se mond, mert PPS m. siksági részét nem számitva, itt egyébként nincs is szőlő a községpecséteken, nincs olyan domb sági része a megyének, ahol jó közepes minőségű borokat ne termeltek volna a XVIII-XIX. században. Jellemző Iklad esete