Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 - I. A pecsétek története - A falvak pecsétjeinek története

ebbe az időbe. A török alóli felszabadító háború ismét menekülésre kényszeritette PPS megyének szinte egész lakosságát, alig ismerünk olyan évszámos pecsétet, amelyet a visszatelepülő közösség visszahozott volna és ismét használatba vett, talán az egyetlen Monor 1652-es pecsétje. Az újonnan készíttetett tipáriumokra ekkor rendszerint a visszatelepülés, illetve a községbirói szervezet újraválasztásának az évszáma került. Ezek Acsa 1691-es, Alsónémedi 1693-as, Borosjenő 1696-os, Dány 1691-es, Domony 1700-as, Dömsöd 1690-es, Hártyán 1705-ös, Kiszentmiklós 1695-ös, Kóka 1690-es, Mácsa 1697-es, Solymár 1701-es, Vácszentlászló 1691-es, Szentmártonkáta 1700-as, Tápiószecső 1691-es, Üröm 1700-as, Valkó 1691-es és Zsámbok 1695-ös évszámot viselő pecsétjei. A kuruc szabadságharc idején még készült egy-két pecsét, azonban PPS megye XVIH. századi ujjátelepitése, minden korábbi visszatelepüléstől nagyobb mozgalom volt, hiszen amig a korábbiak spontán módon és csak kevés uj népességet hoztak - többnyire Felső-Magyarországból -, addig a XVIII. század elején szervezett - állami, egyházi és magánföldesuri - telepítés folyt elsősorban és csak másodsorban spontán migráció. Az ismét visszatelepülő falvak, vagy a többévszázados pusztákon létrejövő települések birói szervezeteinek kiépítése mindig a legelső feladatok közé tartozott, ennek következtében a pecséteket is megvésették. Ez a folyamat 1711-tŐl eltartott a XIX. sz. közepéig - az esetek bősége miatt -, hogy csak egy példát említsünk az időszak végéről. Pótharaszt 1853-ban válik községgé. A nagy történeti-társadalmi erők és folyamatok mellett