Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

Előszó

pallosnak, széles pallosnak nevezik azt, ami aszimmetrikus ekevas. A Heves megye műemlékei III. kötet igen jól tükrözi azt a szemléletbeli változást, amely szerint a pecsét értékes történeti forrás, éppen ezért ebben a kötetben igyekeztek minden községnek legalább egy feudális kori pecsétjét felkutatni és rajzban bemutatni. A pecsétek történeti vizsgálatából valóban közigazgatás-, birtoklás-, gazdaság-, politika-, művészet-, egyház-, helytörténeti stb. ismereteket és tudást nyerhetünk. Gyűjtésünk a jelenlegi Pest megye területére terjedt ki, tehát a korábban Pest megyéhez tartozott, de most más megyéhez tartozó települések, illetve a Budapesthez csatolt községek és városok pecsétjeit nem vettük fel gyűjteményünkbe. Ugyanakkor felvettük az egykori Hont megyéből Pest megyéhez csatolt rész településeit, illetve a Fejér megyétől Pest megyéhez került helységeket. Időbeli keretünk alsó határának természetesen adódott a terület felkutatható legrégibb pecsétjének, illetve pecsétlenyomatának az évszáma. Munkánk cime is azt az időrendet tükrözi, ahogyan egymás után megjelent a városi, a községi és a megyei közpecsétek használata. A felső időhatárt 1876-ban húztuk meg, amikor Pest-Pilis-Solt megye egyesült a Kiskunsággal és uj megye jött létre. Erre az időre egyébként - a2megye-egyesüléstől függetlenül - a középkori eredetű cimeres, rajzos pecsétek szines, gazdag világa elszürkül. Gyűjtésünk során a megadott keretek között a teljességre törekedtünk, de nem állitjuk, hogy a kitűzött célt maradéktalanul el is értük volna. Lehetőségeink ugyanis, elsősorban időben, korlátozottak voltak. Eddigi kutatásunk során - például nem került elő Bernece, Perőcsény, Tésa és Rád pecsétje.